Öt évvel ezelőtt december 5-én került sor a kettős állampolgárságról szóló népszavazásra, mellyel a kezdeményezők a nem Magyarországon élő magukat magyar nemzetiségűnek valló emberek honosítását akarták elérni. A választáson megjelentek 51 százaléka támogatta ezt a kezdeményezést. A legszomorúbb és legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy a szavazók 48 százaléka elutasította az állampolgárság megadását, megtagadva ezzel a határon túli magyarokat. Ráadásul az emberek közönye miatti alacsony részvétel következtében a választás érvénytelenné is vált. Ezzel a döntéssel és a nagyfokú érdektelenséggel a nemzet egy része nemcsak testvéreit tagadta meg, hanem saját magát is elítélte, s egy második trianont teremtett. A döntés után a tót, az oláh és a rác gúnyosan vigyorgott az elszakított testvéreink arcába, ti már a sajátjaitoknak sem kelletek.
Mindezért a lesújtó eredményért sem a nemmel szavazók, sem pedig a szavazástól távol maradottak nem hibáztathatóak. Hiszen többségük egy olyan rendszerben nevelkedett, amiben az akkori nemzettudatromboló "szarjancsi" -az ávós pribékek hívták így- azért nem segítette az elcsatolt országrészek magyarjait, mert azzal szerinte rontott volna a helyzetükön. Akkor, a nemzeti érdekek érvényesítésének feladása mellett nemhogy megemlékezni, de még beszélni sem lehetett trianonról és a magyarokat ért sérelmekről. Így sokan nem tudtak a kitelepítésekről, a tömeggyilkosságokról, sőt arról sem, hogy a jelenlegi határainkon túl is élnek nemzettestvérei. A Kádár korszak és napjaink nemzetietlen kormányzása, a merjünk kicsik lenni valamint a bűnös nemzet tudatmódosító sújkolása a legtöbb ember szívében kioltotta a lobogó hazafiság utolsó parazsát is. Még most is a tömeggyilkos Szamuely, a háborús bűnös Kun Béla, a gazdákat leszarosozó Rákosi Mátyás és a Budapestre szovjet páncélosban bevonuló, a forradalmat eláruló Kádár János szellemi és fizikai örökösei, elvtársai nyomorítják a nemzetet s mérgezik az emberek lelkét. Így érthető, hogy a nemzetrontók a határokon átívelő nemzetegyesítés harcában a magyarsággal szembefordulva  az ellen érdekeit képviselték. Mindebben élen járt az ország főhazudozója, aki nyíltan elutasította az állampolgárság megadását és a nemmel való szavazásra buzdított. Sőt, a kettőskereszt döntögető, magyargyűlölő rablómadarakkal karöltve, az emberek félelmeire és tudatlanságára összpontosítva a nem itt adózó, de állampolgári jogaival élő, s ezzel az államháztartást romba döntő határon túli magyarok, nekik 23 millió román, tömeges bevándorlásával riogatott. Aljas módon azzal rémisztgették az embereket, magyart magyar ellen uszítva, hogy a betelepülők ezrei miatt majd elveszítik munkahelyüket, nem kapnak nyugdíjat és orvosi ellátást. Az akkori helytartó mindezt tovább fokozta azzal, hogy az igenek győzelme után az országban nacionalista és populista világ fog majd uralkodni. Ennek, a nemzeti érzést kioltó, az összetartozást sorvasztó érvelésnek, röviden nemzetárulásnak a következménye a december ötödikei gyalázat és az anyanyelvünk használatának Felvidéki  korlátozása és büntetése is.
A nemzet fájának törzsébe befurakodó férgek és bogarak már szinte a kiszáradás határáig rágták annak belsejét. Törzse kettéhasadt, ágait szú rágja, termései satnyák, rothadtak és fertőzöttek. De a fa több mint ezer éves gyökerei erősek és mélyre nyúlnak. Ezekből az ősi gyökerekből, a fennmaradás és a megújulás jeleként új hajtások törnek elő. Habár a kártevők és a fanyűvők most már fejszével csapkodnak, mindezt hiába teszik. Ezek a sarjak ugyanis sokkal vadabbak és szívósabbak, ha egyet kitörnek száz nő helyette. Aztán majd kell, hogy jöjjön egy kertész, aki a nemzete iránti alázatával, hazaszeretetével újranemesíti a legerősebb hajtást. Ápolja a csemetét, vigyáz rá, megóvja a kártevőktől és kórokozóktól, hogy arról a magyar nemzet később ismét szép és egészséges gyümölcsöt szüretelhessen. Megtörténik majd a magyarság lelki és szellemi újraegyesítése, a magyar tudat pedig ismét leveri rabláncát s kitaszítja ellenségeit és árulóit. Ezt követően soha többé nem történhet meg, hogy a magát Erdélyinek tartó magyar miniszterelnök együtt koccintson a románokkal, Erdély elcsatolásának román nemzeti ünnepén. Soha többé nem fordulhat elő, hogy az Erdélyi testvéreinket lerománozzák, hogy a magyart saját fia jelentéktelen népnek hívja, s hogy egy október hatodikai megemlékezés után egy fiatal száját- többet ilyen hülyeségen nem veszünk részt- mondat hagyja el.

2009 december 5

Szerző: Csaba vezér  2013.03.25. 20:51 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csabavezir.blog.hu/api/trackback/id/tr485171485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.