Sajnos még mindig kevesen tudnak róla, így elhatároztam itt is megjelenítem, hogy valójában mit ünnepeltek karácsonykor. I. Gyula pápa 350-ben rendelte el, hogy december 25-ére essen a keresztény karácsony ünnepe, amellyel az volt a célja, hogy egy ősi pogány ünnepet keresztény tartalommal töltsön fel. Azt hogy eredetileg mit ünnepeltek több mint 100 ezer évvel ezelőtt ezen a nevezetes napon, azt a karácsony szó vizsgálatából lehet megállapítani. A vizsgálat előtt azonban tudni kell azt, hogy a szót hogyan írták régebben, mi az eredeti hangalakja. Három változata is volt: karácson, karátson, karatson. Ha a magyar nyelvben használt ősi szavak, kifejezések származását, eredeti értelmét kutatjuk, természetesen nem önkényesen, de szükségszerűen azt gyökökre kell bontani, majd azok jelentését külön-külön kell megvizsgálni és értelmezni. Mindezek alapján a következő gyökökből álló szót kapjuk: kara at oson.
KARA: ős török eredetű, jelentése sötét, fekete. Megtalálható a krampusz (karampusz), korom szavakban is.
AT, ATA: szintén ős török eredetű, de a mai magyarban is mély gyökeret vert, nagy szóbokorrá terebélyesedő kifejezés, melyet aty, atya, apa (p=t), ópa, ota stb. formában használunk. Szimbolikus jelentése: ős, öreg, férfinemű személy, de átvitt értelemben: jótevő, szellemi vezető, sőt „isten” vonatkozásban is használjuk. Példa erre az „atyaisten” ma is gyakori kifejezése.
OS: jelentése siet, surran, oson.
ON: a mai „ó” képzőnek felel meg.
Ha az így kapott kifejezéseket az eredeti értelmezésben összeolvassuk, a szó igazi jelentése közérthetőbbé válik.
FEKETE ATYA OSON= sötétség szelleme (istene) sietősen távozik= távozó éjatya
A szó eredeti jelentéséből tehát egyértelműen megállapítható hogy karácsony ünnepünk, több tízezer éves ősi magyar népszokás. Őseink a téli napforduló idején azt ünnepelték meg, hogy a sötétséget felváltja a fény, amely a természet megújulását és egyben a nap újjászületését jelentette. A régi pogány ünnepek vigasságokkal voltak tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük állt rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka, ilyenkor az Isteneket igyekezték jókedvre deríteni. Mindezek örömére a szentként tisztelt madarunkat, a kerecsensólymot (karácsonysólymot) röptették, amely mint jelkép a szabadságot, a szabadulást jelentette.

kerecsen.bmp

A hagyományőrzőknek köszönhetően ez az ősi ünnep nem merül a feledés homályába, hiszen a szokást évről-évre felelevenítik. Kellemes sólyomröptetést mindenkinek!

2008 november 28

Szerző: Csaba vezér  2013.03.25. 19:21 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csabavezir.blog.hu/api/trackback/id/tr535149827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.