Meleg nyári délután volt. Szabolcs, miután a ház keleti oldala árnyékba került, locsolóval a kezében a teraszra sietett, hogy a tűző napsütésben kitikkadt virágait langyos vízzel kényeztesse. Alighogy kilépett az ajtón hirtelen megtorpant, miközben tekintette az égre szegeződött. A keleti égen nagyjából 30°-os magasságban egy kékesen fénylő, a Hold méretével azonos nagyságú bolygót pillantott meg. Testében egyszerre lett úrrá a csodálat és a döbbenet, a félelem és a nyugalom. Az új Földtől nem messze dél-keleti irányban, a 45°-os szögben sápadtan derengő Hold fénye szinte elveszett a csillogó bolygó szépsége mellett. Lent az utcán az emberek kisebb csoportokba verődtek, minden szempár az égi csodát vizsgálta. Távcsövek kerültek elő, habár szabad szemmel is jól látható volt a tenger által körbeölelt hatalmas egybefüggő földrész, amely itt-ott felhőbe burkolózott. Az emberek ekkor még nem is sejtették, hogy hamarosan újabb káprázatban lesz részük. Egy új Nap virrad.

új ég új föld.jpg

2009 december 24

Szerző: Csaba vezér  2013.03.25. 20:55 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csabavezir.blog.hu/api/trackback/id/tr595171497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.