Nemrég egy antifa rendezvényen, egy sehonnai véglény, a baloldali feminista hálózat elnöke, giccs-csubás álparasztoknak, magyarkodó tudatlanoknak, szellemi vakságban vergődő, kiutat kereső zombi tömegnek nevezett minden hazáját szerető, a hagyományait ápoló, igaz történelmét kutató magyar embert. Ez a nevének a megemlítésére is méltatlan, jelentéktelen egyén úgy gondolja, hogy az utcaköveket ragadóknak, azaz az elnyomás és az igazságtalanság ellen harcolóknak nincs joga megdönteni a nemzetére rárontó, hazáját eláruló senkiháziak hatalmát. Az általa képviselt egyre jobban sorvadó s hamarosan a szeméttelepre kerülő szellemi kisebbség hozta be a köztudatba az addig más értelemben használt magyarkodik kifejezést, mellyel ők azokat bélyegzik meg, akik büszkék nemzeti azonosságukra, őrzik a népi hagyományokat s mindennek nemcsak cselekedetükkel, hanem öltözködésükkel is nyomatékot adnak. Holott egykor épp ezekre a magyarkodikozó semmirekellőkre, az álmagyarokra utaltak ezzel a kifejezéssel.
De valóban magyarkodnak-e azok, akik magyar népdalokat énekelnek, magyar népi táncokat ropnak, a magyar vagy a székely himnuszt éneklik, a nemzeti lobogót a házukra kitűzik, kokárdát viselnek vagy ősi magyar állatfajokat tenyésztenek? Hát nem! Ugyanúgy, ahogy az amerikai nem amerikaikodik azért mert a csillag-sávos zászlót házának homlokzatára tűzi, a német zenész nem németkedik akkor, amikor sramlit játszik, a finn nem finnkedik ha a Kalevalát szavalja, a magyar sem magyarkodik azért mert ősi dalait énekli, büszke elődeire, múltjára s minden erejével hazája és nemzete jobbulásáért dolgozik.
Sajnos csak ennek az alattomosan támadó, a hazaszeretetet elsorvasztó, magyargyűlölő tevékenységnek köszönhető, hogy egyre több ember szívében lobban fel újra a hazafiság lángja, a fiataltól az aggastyánig. A nemzettudat és a hazaszeretet megőrzése és továbberősítése céljából a hősök napját ismét nemzeti ünneppé kell nyilvánítani, melynek keretén belül korhű ruhába öltözött csoportok felvonulásával méltó módon állítanánk emléket nemzetünk nagyjainak, a hazáért és a szabadságért harcolóknak. Az Árpád-háziaknak, a török és a labanc ellen harcolóknak, az egri várvédőknek és a kuruc vitézeknek, szabadságharcosoknak, forradalmároknak vagy éppen a rongyos gárdának. Persze mindez csak egy része azoknak a feladatoknak, amiket végre kell hajtani annak érdekében, hogy a magyarság kikerüljön a nemzetrontó libarbárok okozta lelki és szellemi válságból.

2010 február 22

Szerző: Csaba vezér  2013.03.26. 09:06 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csabavezir.blog.hu/api/trackback/id/tr535172074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.