Ebadta kentaur!

Az etruszkok, egyes kutatók szerint, a mai Törökország területéről hajóztak Toszkána és Umbria területére az időszámítás előtti XII-X. században. Ez a származás elmélet összeköthető az Aeneis-féle eredettörténettel, mely szerint ez a népcsoport Trója elfoglalása és elpusztítása után új hazát keresve magának, Olaszország középső területén telepedtek le.
A Kr.e. V. század kezdetéig Olaszország északi és középső része etruszk uralom alatt volt. A görögöktől elszenvedett vereség után I.e. 474-től azonban hatalmuk hanyatlásának indul, amit a kelták inváziója még inkább felgyorsított. Az I.e. III. század elejére politikailag a rómaiak szövetségesei lettek, és kétszáz évvel később római polgárokká váltak. Az ezredforduló után már nem keletkeztek etruszk feliratok, és az addig beszélt nyelv használata is fokozatosan megszűnt.
Az etruszk tükrök többségén nincs vagy csak pár szavas feliratok vannak, melyek nagyrészt a rajta megjelenített mitológiai személyek neveit rögzíti. Az alább látható, az i.e. VI. századból származó bronztükör peremén viszont egy hosszabb szöveg olvasható, ami ráadásul szorosan kapcsolódik a tükrön látható jelenethez, így annak elolvasása nem volt nehéz feladat. A tükörre karcolt képen a kentaurok egy kétkerekű szekeret húznak, amit egy nő irányít, miközben egyik kezében egy dorongszerű tárgyat tart, a másikkal pedig a gyeplőt fogja. Az egyik kentaur épp egy szőlőfürtöt szakít le a tőkéről, a másik talán egy kardot tart a kezében, a jobb vállán pedig egy elejtett állatot, talán egy rókát cipel. Felettük egy angyal, lábaiknál pedig egy kutya látható.

A bekarcolt jelek egy része a korrodáció miatt nem, vagy csak alig látszódik, ám ennek ellenére a meglévő betűk megállapítása után egy magyarul még ma is jól érthető összefüggő szöveget kaptam. Az eredetileg lerótt jeleket nagybetűvel, a pótolt hangokat pedig kisbetűvel jelölöm. A szavakban egyes hangok, a zöngés-zöngétlen hangpárok (b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s) felcserélhetők.
A tükör jobb alsó részén lévő felirat, a betűk hangértékének megállapítása után a következő:
ÜSE KZ KNIS: GEPJ ABT

A rovás szabályai szerint a hiányzó magánhangzókat csak be kell helyezni a megfelelő helyre és akkor megkapjuk az alábbi szöveget.
ÜSE KeZe KéNYeS: GEPeJ ABaTa
Üsse keze. Kényes gepely. Ebadta.
Az első három szó nem szorul magyarázatra. A gepely szó alatt régen a gépelyhúzó, -nyomó, -vontató eszközt értették. Pl. gépelyes ló. Az ebadta még ma is használt szitokszó és általában arra a gyerekre mondják, aki valamilyen csíny követ el. Ebadta kölyke, azaz ebtől származott más szóval kutya kölyke, kutya fajzat.
A tükör bal alsó szélén lévő mondat első betűje nagyon halványan látható, az utolsó pedig szinte teljesen eltűnt, csak a kép negatívján látható igen gyengén. A jelek az óramutató járásának az irányába olvasva a következők:
MI: BTA: MEGET: USTENAJT
MiLY: aBaTA: MEGETe: USTENAJaT
Mily ebadta. Megette, Usten aját.

A mondat első szava a mi megfelel a mily, milyen kérdő és mutató névmásunknak. Ezt a szót az etruszkok gyakran használták a mondatok kezdőszavaként. Az utolsó szó az Usten (Isten), mely az énlakai unitárius templom fából készült kazettás mennyezetén lévő ligatúrából is kiolvasható. Az aj jelenthet csodálkozást, feddést, dorgálást vagy ajándékot, az Isten ajándékát (aját), ami itt ebben az esetben az a szőlőfürt, amit az egyik kentaur éppen leszakít és elfogyaszt.
A jobb felső részen, az óramutató járásával ellentétes irányba haladó felirat betűi a következők:
ESUK: BRATER: JRE
ESZÜK: BaRATER: JeRE
Esszük barátom gyere.

A brater jelentése barát, mely a Halotti beszédben is megtalálható „szerelmes bratim” alakban. A jer ige a gyere, jöjj szavak régies formája.
„Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom…” /Petőfi Sándor, Arany Lacinak/
A bal felső rész jelei már nehezen kivehetők, de a töredékekből még így is meg lehet határozni néhány kifejezést.
A látható betűk az óramutató járásával ellentétes irányban haladva következők:
.G: T/DERK: GIM….B.INA.
.G: DEReK: GIM….B.INA.
…Derék(nagy) gyümölcs…

A második szó a derék, mely jelent vastagot, nagyot és termetest. A harmadik kifejezés egy töredék, ami valószínűleg a Halotti beszédben is megtalálható gimil (gyümölcs) szó.
„Heon tilutoa wt ig fa gimilcetvl.” / Hőn tiltá őt egy fa gyümölcsétől.
Ez a megoldás, ha figyelembe vesszem, hogy az egyik kentaur egy nagy szőlőfürtöt tart a kezében, akár helyes is lehet.
A tükörre ezen kívül még három különálló, jól olvasható szót róttak az angyal alá, a szekeret hajtó nő fölé, illetve a kentaurok lábaihoz. Az angyal fölött a PULESI, a nő fejénél a GYI APTEKE, a lábaknál pedig az AMTSSE szó olvasható.
A PULESI a görög mitológiából ismert Pholus-nak, Herkules bátjának, a bölcs kentaur nevének egyik formája etruszk nyelven. A másik kentaurnak a neve AMaTeSSE, ami talán a latin eredetű amadeus, szeresd az Istent jelentésű szóval egyenértékű. A kocsit hajtó nő neve APaTeKE (apotheke), mely görög nyelven gyógyszertárt jelent, szó szerint pedig gyűjtést, raktárra halmozást. (latin: apotheco) A Gyí, a lovat menésre nógató, biztató szócska.
„Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí, te Ráró,
hó, hahó!”
A tükrön lévő jelenet a vadászatról, a szüretről összességében a betakarításról szól amit, a rajz készítője szerint Apoteke végez el.

Írta:ACS

/Folyt.köv./