A valószínűleg ruhák összekapcsolására használt csat a Karcag-Orgondaszentmiklós közelében található kun temető 100. sírjából került elő 1972-ben. A lelet egyik oldalán, a tüske rögzítését szolgáló furattól kezdődően, a kereszt jelképe után egy 18 betűből álló felirat fut körbe. Az ismétlődő és helyenként tükrözött írásjegyek közötti zegzugos bekarcolások külön egységekre osztják a feliratot, mely ez esetben a szóközök jelölésére szolgál.

Az orgondaszentmiklósi kun csat

 A csat kiterített betűsora

Hakan Aydemir olvasata

Az egyetlen említésre méltó feloldási kísérlet Hakan Aydemir nevéhez fűződik, aki a feliratot a székely-magyar rovásábécé segítségével próbálta elolvasni. Javaslata azonban kétségbe vonható, mivel az egyes írásjegyek hangértékét tévesen határozta meg és figyelmen kívül hagyta az ótörök írásrendszer szabályait és megkötéseit.
Aydemir átbetűzése és ótörök nyelvű olvasata jobbról-balra:

sz d sz ö g tr ö tr ö g tr ö tr ö g tr ö tr ö g tr

sz(e)d(e)sz ögt(ü)r ötr(ü) / ögt(ü)r ötr(ü) / ögt(ü)r ötr(ü) / ögt(ü)r.

Értelmezése: ’Szedesz dicséret[é]-re / dicséret[é]-re / dicséret[é]-re / dicséret.’

A fenti olvasat az alábbiak miatt nem fogadható el: 

1. A nyugat-európai gótikus csatokkal megegyezően az első jel nem az <sz>, <d>, <sz> rovásbetűk összevonása, hanem egy vallási jelkép, egy kereszt. Ezt támasztja alá, hogy a Radvány közelében feltárt csaton és a Gyula–Békéscsaba térségéből előkerült csattöredéken jól elkülönül a szöveget befoglaló kerettől egy mankós-, vagy egy elfordított hármas keresztre hasonlító véset.
2. A balra nyitott, a latin K betűre hasonlító rovásbetűt tévesen egy t͜ r összerovásként azonosította. A feloldás módját nem részletezi, de valószínű, hogy az írásjegy felső részét a <t>, az alsó ferde mellékjelet pedig a kis <r> rovásbetűnek gondolta. A két betű ily módon való összevonását viszont semmi sem indokolta.
3. A keleti ótörök rovásírásos emlékek egyik jellemzője, hogy ha egy szó nyílt szótagra végződött, az utolsó magánhangzót mindig lejegyezték. Ezt a megkötést a felirat megalkotója is alkalmazta. Aydemir szerint azonban az imént idézett szabály ellenére a szövegben az ötrü szó véghangzója nincs jelölve, azt a teljes olvasat megadásakor utólag helytelenül illesztette be.


A rovásfelirat új olvasata

A betűk hangértéke jobbról-balra haladva: 

1. Ö − Ez a betűforma a jelenleg ismert székely ábécék egyikében sem szerepel, csupán az 1501-ben készült, de napjainkra megsemmisült csíkszentmihályi rovásfeliratban használták. A rovásbetű másik előfordulása a Telegdi-féle rovásábécéből ismert, de abban a betű főszára és a mellékvonalai is ívesek.
2. G − A betű alakja és hangértéke ugyanaz, mint a székely írásban.  
3. ÜK  − Az írásjegy tükrözésének az oka nem a mutatósság vagy az arányosság megtartása volt. A betű állásának a megváltoztatása az azonos alakú első betűtől eltérő hangértékre hívja fel a figyelmet. Az ótörök írásrendszerben a -kö, -kü, -ök, -ük szótagot illetve a k hangot is jelöli.
4. Ö.
5. KÜ vagy K.

A kun csat írásjegyeinek párhuzamai

A felirat átírása:
ÖGÜK ÖKÜ, ÖGÜK ÖKÜ, ÖGÜK ÖKÜ, ÖGÜK ÖKÜ, ÖGÜK.


A szavak jelentése

Ögük

A két szóból álló és ismétlődő formula első szavának a szótöve a ’dicsér, dicsőít’ jelentésű ótörök ög-, melyhez egy -k toldalék kapcsolódik. 

Ótörök: ög- dicsér, magasztal.
Közép-török: ög- dicsér, dicsőít, ögün dicsekszik; ögdi dicséret.
Kun: ög-, öv- dicsér, dicsőít.
Ujgur: ög- dicsér, dicsőít; ögä dicsőség; ögdi dicséret, ögmiš dicséret.
Jakut: ögün henceg.

A szó végén álló -k képző igékből képez főnevet, melléknevet vagy határozószót. Így az ög ’dicsér’ igéből az ögük ’dicső’ jelentésű képzett szó jött létre. 

Ökü/Ök

Számos altáji- és uráli nyelvi párhuzam azt mutatja, hogy a szó alapjelentése az ’anya, nővér’, illetve ’asszony’ fogalmához kapcsolódik.

Az uráli nyelvekben:
Magyar: ik, ike, ük nagyanya, dédanya, dédapa; uk, ük, ükőd, mátka nagyanyja (székely szó); ük szép v. nagyanyának anyja. A magyar nyelvemlékekben: 1171? Wca; 1211? Ikeh; 1215 Yku; 1268? Vk; 1395 yk; 1405 wk; 1541 ikeye [ike]; 1560 Ŏkód; 1838 Uk.
Finn: eukko (régi finn euhko) öregasszony, idős asszony, feleség; anya, nagymama. 
Udmurt: jükǟ, ēkoǝ, jēk, ēkoa asszony.

Az altáji nyelvekben:
Ótörök: ög, ök anya; eke nővér.
Török: öke, öge nővér.
Közép török: öke nővér.
Ujgur: ög anya; uka, hükä nővér.
Ujgur manicheus szöveg: Ög taŋri- istenanya.
Karahánida: eke nővér.
Csuvas: akka nővér.
Írott mongol: eke anya; okin, ökin lány, lánya.
Közép mongol: eke, äke, ikä̆ anya; okin, oki(n), ugen, ūkin/ukin lány, lánya.
Khalkha: ex anya; oxin lány, lánya.
Burját: exe anya; üxin lány, lánya.
Kalmük: ekǝ anya; okṇ lány, lánya.
Ordos: eke anya; oχin lány, lánya.
Dagur: eg, ehe anya, egči, ekē nővér; oken lány, lánya.
Baoan: oken lány, lánya.
Mogol: ukin lány, lánya.
Evenki: uku-čēn nő; ekīn nővér.
Even: uki nő; ekъn nővér.
Negidál: uxi nő; exe nő, feleség, exīn nővér.
Irodalmi Mandzsu: uki nő, uxen meny.
Közép Japán: oku feleség, hitves.
Tokio: óku-sama, óku-san feleség, hitves.
Kioto: ókù-sàmà feleség, hitves.
Kagoshima: oku-samá feleség, hitves.
Beszélt Mandzsu: xexǝ nő, feleség.
Irodalmi Mandzsu: xexe nő, feleség.
Dzsürcsi: xexe-e nő, feleség.
Ulcsa: ēqte nő, feleség.
Orok: ekte nő, feleség.
Nanaj: ekte nő, feleség.
Orocs: eki nővér.
Udege: exi(n) nő, feleség; nővér.
Szolón: xexe nő, feleség.

A dravida nyelvekben:
Tamil: akkā, akkai, akkaṉ, akkāttai, akkāḷ egy idősebb testvér felesége, idős anyai vagy apai unokatestvér, idős nőt jelölő kedveskedő kifejezés. 
Kota: akn nővér vagy női unokatestvér.
Toda: okn, okok nővér vagy női unokatestvér.
Kannada: akka nővér; náluk az idősebb nőt általában akkanak nevezik, a lányokat is így hívják az idősebbek.
Koḍagu: akkë nővér vagy női unokatestvér.
Tulu: akka, akkè nővér.
Telugu: akka nővér.
Kolami: akkābāi nővér.
Gondi: akkā, akkal(i), akkal nővér.
Kuwi: aka/akey fiatal lányokra használt névmás.

Szanszkrit: akkā- anya.
Prákrit: akkā-  nővér.

Baszk:
eguzki, iguzki, egúzki, iduzki, iruzki, iuzki, egúzku, Nap.
ekhi, eki, iki, Nap, napraforgó.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a hazánk területén előkerült gótikus kerek csatok német nyelvű felirataival egyetemben, a karcagi csat szövege szintén vallási tartalommal rendelkezik.[1] Ezen a csatkarikán azonban nem az Isten vagy Mária segítségét, védelmét kérő mondat, hanem a következő török nyelvű magasztalás olvasható:

Ögük Ökü, ögük Ökü, ögük Ökü, ögük Ökü, ögük.
(IPA: øgyk øky, øgyk øky, øgyk øky, øgyk øky, øgyk.)

Magyar nyelven: Dicső Anya(isten), dicső Anya(isten), dicső Anya(isten), dicső Anya(isten), dicső.


Mitológiai párhuzamok

Ökü Anyaisten tisztelete több, köztük a magyar nép hitvilágában is megtalálható. A rábaközi tudók szellemi hagyatékában Ukkó női isten, a Föld anyja. „A nővé meg férfivá manifesztálódott istenség női felét a rábaközi hagyományban UKKÓ, vagy ÜKKÖ, ÜKKÓ formákban leljük meg, s nem csak a pásztor szubkultúrában, hanem azon kívül is, a néphitben. UKKÓ-nak még a 20. század elején is áldozott a rábaközi paraszt és pásztor.[...] UKKÓ neve - 20. századi „sámánok” magyarázata szerint, hivatkozással elődeikre - az „Üg-Kou-An”, vagy „Ük-Küő-An" - „ős-kő-anya”, „ős-föld-anya” „kerekedett” formája. Ő a magyar Magna Mater. Egy másik szófejtés szerint a kanca ősi „üg” neve rejlenék UKKÓ istenasszony nevében, aki egykoron totemállat, „Ló-Anya” lehetett?” (Máté).
A baszkok hiedelem világában Ekhi a Nap istennője és az emberiség védelmezője. Az ókori baszkok nagymamának is nevezték és napnyugtakor szertartásokat végeztek a tiszteletére. Az etimológusok az ekhi szót a baszk nyelv Nap jelentésű Eguzki szavából eredeztetik. Ennek a kifejezésnek a változatai Eki, Iguzki (Irun), Iuski (Burrunda), Eguzku (Roncal), Ekhi (Xiberoa, Zuberoa/Soule), Iki (Bardos), Ekheerri, Ekheri (Labourd). Ez a nyelvi és hitvilágbeli adat is megerősíti Uk isten és a naprendszerünk központi égiteste közötti kapcsolatot.
  A finn mitológiában a legfőbb isten Ukko, aki az ég istene, de hívják felső istennek, mennyei atyának, felhők urának, levegő királyának és az ég köldökének is. Ukko felesége Akka, a termékenység istennője volt.


Rovásfeliratos csatok, csattöredékek

A Kárpát-medence területén mostanáig két teljes és három töredékes csatkarika került elő, melyekre azonos betűkészlettel ugyanazt a két szót felhasználva, a karcagi csaton olvasható szöveggel megegyező imaformulát véstek be. Eltérés csupán a szövegek hosszában mutatkozik, illetve a tótkomlósi lelet esetében a szórend eltér, mert az ima szövegében az ök szó megelőzi az ögük kifejezést. Ezen kívül a középkori Tótkomlósnál megtalált tárgyon, közvetlenül a furat mellett, nem egy kereszt, hanem egy függőleges irányú bevésés látható, ami az írást behatároló keret része lehet.  

A radványi bronzcsat (kép: Crişan 2016)
/14. század közepe, második fele/

Rovásfeliratos csatkarika töredéke a középkori Komlós falu területéről (kép: Katona-Kiss 2022)
/szórványlelet, 14. század közepe, második fele/

A békési csattöredék (kép: Katona-Kiss 2022)

Az ép állapotban megmaradt és a töredékes csatok egykori átmérője alapján kiegészített ima szövege a következőképpen alakul. (Zárójelben a hiányzó szakaszok):

Radvány: Ögük Ökü, ögük Ökü, ögük.
Tótkomlós-Gyümölcsös: Ökü ögük, Ökü (ögük, Ökü ögük.)
Békés megye: Ögük Ö(kü, ögük Ökü, ögük Ökü, ögük Ökü, ögük.)
Mezőberény: (Ögük Ökü, ögük Ökü, ögük Ö)kü, ögük. 


Összegzés

A 14. századi kun bronzcsatokon lévő felirat elkészítéséhez mindösszesen három írásjegyet használtak. Ezek közül, a betű alakot és a hangértéket nézve, kettő a székely írásban is megtalálható, egy pedig kizárólag az ótörök írásrendszer része. A székely- illetve ótörök betűkkel vésett szöveg kun (köztörök) nyelvű, melyben az Anyaisten dicsérete, méltatása, az „Ögük Ökü” (’Dicső Anya’) formula ismétlődik. A mondat ’anya’ jelentésű ökü szavának módosult változata (ük) a magyar nyelv szókincsében is megtalálható, amelyet napjainkban a rokonsági fok jelölésére használunk.   

 

Antal Csaba

Jegyzet:

[1] Gótikus feliratok: HILF+MARIA+MER+T+ (Te) segíts rajtam Mária!; HILF+GOT+MARIA+EROTI Segíts Isten, adj tanácsot Mária!

Irodalom:

Алтай Сәрсенұлы Аманжолов: Прототюркская руноподобная надпись на серебряной чашечке 2003.
Gerard Clauson: An etymological dictionary of pre-thirteenth-century turkish 1972.
Hakan Aydemir: Kun-kipcsak elemek a moldvai csángó nyelvjárásban. Magyar Nyelv XCVIII (2002)/2, 198–211.
Ioan Crişan: Consideraţii cu privire la colonizarea cumanilor în Bihorul medieval. Arheologie, onomastică, toponimie. Crisia XLVI (2016), 13–24.
Katona-Kiss Attila: A kései nomád műveltség nyomai a Maros-Körös közén, A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 50. 2022.
Máté Imre: Yotengrit 1. 
Monier Williams: A Sanskrit-English dictionary 1872.
Robert Lawrence Trask: Etymilogical dictionary of basque 2008.
Сосланбек Якубович Байчоров: Древнетюркские рунические памятники Европы 1989.
Talat Tekin: A Grammar of Orkhon Turkic 1968.
The Tower of Babel
Thomas Burrow, Emeneau Murray Barnson: A Dravidian etymological dictionary 1984.
Új magyar etimológiai szótár