Az i. e. 400–350 között emelt Hamu-domb nevű sírhalom a Krím-félsziget keleti részén, Kercs városának közelében található. Az 1830-as években feltárt sírkamra központi helyén egy férfi csontvázát találták meg, aki valószínűleg a szkíta közösség nagyra becsült tagja, talán annak vezetője lehetett. Teste egy fából készült ágyon nyugodott; fején aranymedálokkal díszített, csúcsos nemez fejfedő, nyakában egy nagy aranykorong, csuklóin pedig arany karkötők voltak, ruháját aranylemezek ékesítették. A sírból számos melléklet is előkerült, többek között egy ostor nyele, egy kés és egy tegez, amelyek mind arannyal vagy drágakövekkel voltak díszítve. A férfi sírhelyétől balra egy női csontvázat is találtak, aki feltehetően a felesége volt. A nő testét egy ciprusfából készült, faragott elefántcsontlemezekkel díszített szarkofágba helyezték, amelyre a görög mitológiából vett jeleneteket festettek. A nő fején egy nagy, aranymedálokkal díszített elektrum (természetes arany-ezüst ötvözet) diadém volt, a fülében áttört függők, a testén egy aranykorong, a nyakában egy arany nyaklánc, a csuklóin pedig két arany karkötő volt. Mellette egy bronz kézitükröt helyeztek el, amely aranyozott fogantyúval volt ellátva. Lábai közé egy elektrumból készült edényt helyeztek, amelyen a szkíta mitológia jeleneteit ábrázolták. A sírból továbbá az uralkodó egyik szolgájának csontváza, valamint lovak maradványai is előkerültek.
A feltárás után a fosztogatók kirabolták a sírkamra alatt lévő rejtekhelyet, de az aranyból készült pajzsdíszt később jutalom ellenében visszaszolgáltatták. A mindössze három görög betűből álló és egy hegyes eszközzel bekarcolt ΠΑΙ szó ezen, a lábait maga alá húzó szarvast ábrázoló pajzs- vagy mellvért díszen található, az állat nyakán, közvetlenül a szarvas alatt ábrázolt ragadozó háta fölött.
A sírból ezen kívül még három, görög betűkkel feliratozott tárgy is előkerült: egy arany kardhüvely, amelyen két sorban a ΠOPI NAXO (PORI NAKhO) felirat olvasható, egy EPMEΩ (ERMEO) feliratú ivócsésze, valamint egy ΔΔΔΠ (DDDP) jelzéssel ellátott aranykorsó.   

A sírhalomból előkerült dísz

A fejjel lefelé bekarcolt szó

A felirat korábbi értelmezései 

Harmatta János a korábbi értelmezésekkel egyetértve megismételte, hogy a ΠΑΙ felirat a ΠΑΙ(ΡΙΣΑΔΕΟΣ) név rövidítése, ami arra utal, hogy az arany szarvas I. Pairisades (i. e. 349/348 — 310/309) királyi műhelyében készült. Mindezt azzal próbálta alátámasztani, hogy Pairisades nevének hasonló rövidítései a királyi műhelyben készített agyagedényeken[1] is előfordulnak.
Brasiszkij a fenti elképzelést elvetette és a feliratot a tárgyat készítő mester névrövidítéseként értelmezte. Ezt azzal indokolta, hogy a temetkezés típusa nem a görögökre, hanem a szkítákra jellemző szokásokat és jellegzetességeket mutat. A királyt nem egyedül temették el, a sírba fegyvereket, nagy mennyiségű ételt és bort helyeztek. Ezen kívül egy ló maradványait is megtalálták, ami megfelel a szkíta temetkezési szokásoknak és a túlvilági életről alkotott hiedelmeknek.
Korolkova és Alekszejev úgy vélik, hogy a παιάν (paián ’hálaének’) epiklézis (’lehívás’), az Apollón tiszteletére írt himnusz rövidítéséről van szó, de nem zárják ki a szarvasra vonatkozó értelmezést sem, amely a „szabadító”, „megmentő” jelentéssel bír.
V. P. Jajlenko javaslata az, hogy a szót az iráni *paH¹ ’védeni, őriz’ gyökre kellene visszavezetni.
A felirat olvasatával kapcsolatos elméletek, kivéve az utóbbit, nem fogadhatók el, mivel egyrészt a Harmatta által példaként megemlített tetőcserepeken a tulajdonneveket nem rövidített formában nyomták a puha anyagba. Másrészt nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen gondosan kidolgozott aranytárgyat annak készítője hevenyész módon bekarcolt, és nem tetszetősen beponcolt műhelyjelzéssel lásson el. A név- vagy szórövidítés lehetősége is elvethető, hiszen a rovónak elegendő hely állt rendelkezésére egy több betűből álló szónak vagy személynévnek a lejegyzésére.

A felirat olvasata

A kifejezést balról-jobbra haladva jegyezték le, amely a következő, korábban már megfelelően megállapított hangértékkel rendelkező betűkből áll:

1. P – A görög pí írásjegy jobboldali szára rövidebb, amely a lelet korát illetve a sír megépítésének a vélt időpontját is igazolhatja. Hiszen ez a betűtípus, a következő betűvel együtt használva, az i.e. 5. században volt elterjedt.
2. A 
3. I

A betűk rögzítésének egyszerűségéből kiindulva, a feliratot minden bizonnyal a tárgy egykori tulajdonosa karcolta be, ami összefüggésben állhat az aranytárggyal díszített harci eszköz rendeltetésével, vagy esetleg az ábrázolt jelenetet írhatja le. Mindezeket figyelembe véve, a szó a következő jelentésekkel bírhat. 

(ā=á, ī=í, y=j, s=sz)
Aveszta: pā- védeni. 
Pártus: p’y- védeni, őriz.
Khotáni szaka: pā- (pai-) védeni.
Szogd: p’y- védeni, figyel, vigyáz valamire, őriz.
Szanszkrit: pā- védeni, tartani. 
Óperzsa: pā- védeni. (y=j, s=sz)
Közép perzsa: p’y- védeni, őriz.
Perzsa: 
pā'ī alázatosság; tartós, szilárd.
pā'īn alsó rész, alap, alapozás. 
pāy a láb; egy alap; nyom, sáv, lábnyom; alap, alul; támaszpont, alapozás; szilárdság, tartósság, állandóság; ellenállás; teljesítőképesség, erő; az akadály vagy utóbbi rész; vége, határ; mentség, ürügy, színlelés.
pāyān vége, véglet; határ, határvonal, szegély.
pāyanda szilárd, tartós, maradandó, örökkévaló.
pāydār szilárd, rögzített, állandó, állandósult, folyamatos, tartós, egyenletes; hosszú életű; megerősítés; erős.
pāyista szilárd, tartós. 
pāyīdan, pā'īdan szilárdan állni, állandó, merev, mozdulatlan, megalapozott; mindentől függetlenül létezni; mereven nézni egy tárgyat; eltaposni, visel; dobog vagy a lábbal elsimítani, rúgni; várni, remél; figyelni, kirabolni; jóllakni, fáradt, kimerült.
payistan várni; szilárdnak lenni; eltaposni. 

Dravida nyelvek (ā=á, y=j):
Kannada: pāy beleütközik, döf, nekiütődik.
Gondi: pāy- verni, ütés.
Kuwi: pāy- ütni, öl; pay- legyőzni, öl.
Tamil: pāy támadás, lecsapni; behatolni, nekirontani.

Oszmán: pajändä, pajanda szilárd, tartós; támasz, segítség; egy ház tartógerendája; pajdar szilárd, tartós. 

A nyelvi adatok, a szavak hangalakja és az azokhoz társított jelentések figyelembevétele alapján feltételezhető, hogy a pajzs szavunk nem a déli szláv, hanem elsősorban az indoiráni nyelvekből származik. A jelenleg elfogadott származtatás vitathatóságának a magyar ’harc; gond’ jelentésű baj kifejezés esetében is meg van az alapja. Ez a szó ugyanis az évezredek óta elszigetelten fejlődő dravida nyelvekben is ugyanazzal a hangalakkal és jelentéssel bír, mint a magyarban. Ennek ellenére a magyar etimológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a védekezésre, a támadás kivédésére használt tárgyat megnevező pajzs szavunk az észak olasz pavese szóból származik, míg a baj szó déli szláv jövevényszóként került a magyarba.
Az ÚESz szerint a pajzs szó: „Olasz  (Észak) jövevényszó. Olasz  (régi nyelvi) pavese ’egy fajta hajópáncél; pajzs mint fegyver’, (velencei) pavèse ’egy fajta régi fegyverzet, pajzs’ [< olasz Pavia  [helynév]; híres pajzskészítő város a középkorban]. Megfelelői: francia pavois ’nagy pajzs; jelzőzászlók sora a hajón’; német  (középfelnémet) pavese, pafese ’egy fajta nagy pajzs; pajzs alakú sütemény’; cseh pavéza ’pajzs’; stb. Vö. még latin  (középlatin) pavensis, pavesis ’nagy pajzs’, pavesium ’egy fajta pajzs’. A magyarba átkerült alak *pavež lehetett.”

A pajzs szó előfordulása a magyar nyelvemlékekben: 1372 u./ paÿʒual fegyuerkedet; 1384 pays; 1450 u. paysa; 1514 tarpais; 1535 paizsokkal; 1551 paysa, pais; 1603 pajsos; 1636 paissa; 1682 payssa. 

Az ÚESz a baj szó eredetéről: „Déli szláv jövevényszó. Szerbhorvát boj ’harc’, (régi nyelvi Ča) ’párbaj’ [vö. déli szláv biti ’üt, ver; viaskodik, küzd stb.’]. Vö. még szlovák boj ’harc; ütközet’; orosz бой ’ua.; verés, ütleg’; stb. A magyarba a bajnok szóval egyidejűleg kerülhetett ’párbaj’ jelentésben, amely a bajvívás, párbaj (pár-) összetételekben őrződött meg.”

A magyar nyelvemlékekben: 1138/ Baiadí; 1202/ Boẏcuth; 1211? Boyad; 1316 Boyseb; 1387? Bayus; 1395 k. baÿ.

A magyar tájnyelvben: paizsos ’kemény’ (Somogy vm.)

Czuczor Gergely és Fogarasi János a következőket fogalmazták meg a pajzs szó eredetével kapcsolatban: (...) „Minthogy a pais bajvívási védeszköz, legvalószinűbb, hogy a baj szóval rokon, s eredetileg bajis (bajos, t. i. bajhoz, bajvíváshoz tartozó fegyver) volt, s az ajakhang megkeményítése, és némi rövidítés által alakult belőle a pais v. paizs. Hangi és fogalmi rokonságban állanak vele: pajk, pajkos, és a régies pajktárs, ma pajtás v. bajtárs, továbbá a pajzán, t. i. mind a pajkos, mind a pajzán alapértelemben jelentenek nyugtalankodót, baj-okozót, szilajt, másokat békén nem hagyót, kicsapongót, s ugyan ezt jelenti a tájdivatos bajza, bajzát.  Dankovszky szerént paizs olaszul: pevese, spanyolul: paves, románul: pavez, tótul: paveza.”

Összegzés

A szkíta népek által beszélt nyelvről kevés forrás áll rendelkezésünkre; mindössze néhány hiteles szkíta kifejezés, túlnyomórészt személynevek formájában, valamint kevés és rövid, ám megfejtetlen felirat maradt fenn.
A Kul-Oba-i szkíta kurgánban talált pajzs– vagy mellvértdíszre görög betűkkel bekarcolt ΠΑΙ szó jelentésével kapcsolatban több elmélet is született. Egyes kutatók Pairisades királyi műhelyére utaló rövidítést vagy éppen a tárgyat készítő mester névrövidítésének, míg mások az Apollón-himnuszra vonatkozó szórövidítésnek gondolják.
Mivel az aranytárgy a hadakozás során az emberi test védelmét szolgáló felszerelés része lehetett – egy pajzs vagy mellvért darabja –, nem kizárt, hogy a bekarcolt szó a védelem erősítésére vagy a tárgy tartósságának fokozására vonatkozó bűvös kifejezés volt. Mindezt figyelembe véve a nyelvi adatok alapján valószínűsíthető, hogy ez a szó az indoiráni nyelvek ’védeni, őriz' jelentéssel rendelkező pā-, p’y-, illetve a ’tartós, szilárd’ jelentésű pā'ī, pāy szavakkal mutat egyezést. Az aranytárgyra karcolt szkíta „pai” szó a mai magyar nyelvben azonos jelentéssel, pajzs alakban található meg.

Antal Csaba

Megjegyzés:

[1] A hivatkozott tárgyak nem agyagedények, hanem tetőcserepek. (Гайдукевич, 1955, 111. o.)


Irodalom:

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (1862).
Елена Федоровна Королькова, Андрей Юрьевич Алексеев: Олень из кургана Куль-Оба (Памятники древнего и средневекового искусства // Сб. статей в память проф. В.И. Равдоникаса / Проблемы археологии. Вып. 3. СПб.: СпбГУ, 1994. С. 102–109.).
Francis Joseph Steingass: A comprehensive Persian-English dictionary (1892).
Harmatta János: Eltűnt nyelvek és és írások nyomában, Antik Tanulmányok 34. (1989-1990).
Johnny Cheung: Etymological Dictionary of the Iranian Verb (2007).
Сергей Всеволодович Кулланда: Скифы: язык и этногенез (2017).
Szinnyei József: Magyar tájszótár (1893). 
Thomas Burrow, Emeneau Murray Barnson: A Dravidian etymological dictionary (1984).
Иосиф Беньяминович Брашинский: В поисках скифских сокровищ (1979).
Виктор Францевич Гайдукевич: Античные города северного Причерноморье: очерки истории и культуры I. (1955).
Új magyar etimológiai szótár