Torma Zsófia régész figyelt fel először arra, hogy az általa Tordos közelében talált és gondosan dokumentált leletek jellegzetességei és az azokon lévő szimbolikus díszítések rokoníthatók Mezopotámia illetve Trója ősi kultúráinak a leletanyagával. Ehhez az elmélethez csatlakoztak a kor neves tudósai, többek között a brit asszirológus és nyelvész Archibald Henry Sayce és a német Rudolf Virchow antropológus. 
A sumerok nyelvét, akik magukat „szag giga”-nak, „fekete fejű” embereknek nevezték, a már szintén kihalt akkád nyelv segítségével (akkád nyelvű szövegek alapján) próbálták több-kevesebb sikerrel újraalkotni. Mivel a sumer nyelv hangzása nem pontosan ismert az egyes szavaknak a szakirodalomban megadott kiejtésében és jelentésük meghatározásában is lehetnek tévedések. Viszont ha egy adott fogalom a jelölt dolog legjellemzőbb tulajdonságára utal és az egy ma is élő nyelv szókincsének a részét képezi, ráadásul ugyanazzal a hangalakkal és jelentéssel, mint a sumer nyelvben, akkor a képjel, vagy ékjel korábban meghatározott értelmezése, a sumer szavak helyes kiejtése, jelentése tovább pontosítható. Jóval könnyebb egy-egy jel vagy felirat olvasatának a megfejtése, ha az az eszköz használatával kapcsolatos ‒ mint az alábbi régészeti lelet esetében ‒ vagy az ábrázolt jelenetet, cselekményt írja le.

A tordosi orsókorong

A Kr.e. V. évezredből származó korong a Torma Zsófia által gyűjtött leletanyag részét képezi. A 9,4 cm átmérőjű és 3,4 cm vastag eszköz fekete kőből készült. Mindkét oldala véset, összesen kb. 19 jel látható rajta, oldalélén pedig hullámvonal fut körbe. A tárgy egyik oldalára a tatárlakai Napvárta koronghoz hasonlóan csillagrajzolatokat véstek. A fent és kissé jobbra lévő bárkát formázó jel napjainkban az Oroszlán csillagképnek felel meg. Ez az ábrázolásmód, az oroszlánnak egy bárkában való megjelenítése, az ókori egyiptomi csillaghagyományban is fellelhető, melynek egyik legkifinomultabb ábrázolása a Kr.e. 34-35-ben épült denderai templom zodiákus falfestményén látható.

A tordosi korong csillagképeket ábrázoló oldala

A korongon ábrázolt csillagképek közül csak néhány, a Vízikígyó, a Dél keresztje, a Hattyú (csak egy része látszódik) mutat hasonlóságot a mai rajzolatokkal, a korong Szűz jelének pedig csak a középső része azonos a ma ismert alakzattal. A csillagképek elrendezése viszont rendkívül pontos, hiszen a Vízikígyóval szemben a valóságban is a Hattyú helyezkedik el. A korongon lévő csillagképrajzolatok alapján, a Stellárium planetárium alkalmazás segítségével sikerül meghatározni azt az időpontot, amikor a korongot elkészítették. A korongra karcolt csillagképek így együtt csakis kb. 7 ezer évvel ezelőtt (+/‒ 500 év), a tavaszi nap-éj egyenlőség idején, közvetlenül a Nap lenyugvása után váltak láthatóvá.
Az Oroszlán csillagképtől az óramutató járásával megegyező irányba haladva, több mint valószínű, hogy az alábbi rajzolatokat karcolták a korong felületére. Dőlt betűvel a csillagképeknek a Gilgames eposzban található nevét és azok jelentését tüntettem fel.

1. Oroszlán: Urgula-Oroszlán
2. Szűz: Absin-Mag Barázda
3. Északi Vízikígyó: sum. ’muš’ am. kígyó
4. Vitorla
5. Dél keresztje: sum. ’gilim’ am. kereszt
6. Skorpió: Girtab-Skorpió
7. Pajzs vagy Kígyótartó: Dingirkuames-Ülő Istenek
8. Sas: Amusen-Sas és a Holt; Luus-Enkidu
9. Hattyú: Udkaduga-Párduc, Nergál
10. Herkules: Urku-Ülő kutya

Balra a korong rajzolatai, jobbra a tavaszi nap-éj egyenlőség során látott csillagképek Kr.e. 5000 körül (feketével kiemelve a korongon ábrázolt csillagrajzolatok)

A korong egyes rajzolatai, beleértve az Északi Vízikígyó cikk-cakk vonalait is, a ma használt csillagrajzolatokkal nagymértékű hasonlóságot mutatnak

A korong képjelei

A korong ellentétes oldalán a sumer archaikus korban használt képjeleket róttak, melyek egy-egy fogalmat jelölnek. A korongon lévő képjelek egy része megtalálható többek között a Kr.e. 3000-ben Urukban készült ún. Blau tábla képjelei között is.

A Blau tábla (British Múzeum, Kr.e. 3000)

A tordosi korong és a Blau tábla azonos jelei

A korong jeleinek vonalvezetése meglehetősen hanyag, több helyen túlfutnak a találkozási pontokon, néhol pedig megszakadnak és az egyes képjelek íves részeit is kiegyenesítve húzták a kő felületére. Bizonyos helyeken megsérült a kő felülete, melynek következtében néhány jel vésetének egyes részei eltűntek. A kő felső rétegének a lepergése miatt az alig felismerhető jelek meghatározását, a protosumer jelekkel való egybevetés során elsősorban a hasonlóság alapján végeztem el, illetve kizártam azokat a számításba vehető képjeleket, melyek jelentése nem illeszkedett a jól beazonosítható jelek jelentéstartalmához. Mivel egy jelnek több jelentése is van, elvetettem azokat a fogalmakat, melyek a tárgy rendeltetésével nem hozhatók összefüggésbe.

A homokórára hasonlító képjel a ’gar’ szó jele, melynek jelentései a következők: 

PSD (Pennsylvania Sumerian Dictionary Project):
gar₃: torta; hajviselet; hősies; gomb, mértékegység; kenyér.

Labat:
GAR₃  L.333 összetételben: a gomb, alak szavak részeleme.

Az óramutató járásával ellentétes irányba haladva a következő, vitorla alakú képjel a sumer ’gir’ vagy ’ni’, melyhez az alábbi jelentések tartoznak:

PSD:
gir₂: tőr.
gir₄: kemence, sütő.
gir₅: fut, csúszik, idegen.
gir₇: fut, üget.

Labat:
gír L.10 tőr, pallos, villám, skorpió, csont.
gir₃ L.444  láb, út, nyom.
gir₄ L.430  kemence, tűzhely.

Közvetlenül a ’gir’ v. ’ni’ fogalomjel mellet ismét megjelenik a ’gar’ szó jele.  

A negyedik képjel a ’ku’ szó jele, ami alakját nézve csak erős jóindulattal állítható párhuzamba a protosumer piktogrammal, de látva a többi jel rendetlenül bekarcolt torz formáját, a két jel eltérésétől el lehet tekinteni. Ugyanakkor, ha a korong jelének baloldali- és a halra hasonlító sumer képjel felső részének a vonalvezetését nézzük, akkor a jelek közötti különbség, még a hanyag írás ellenére is, csekély mértékű. 

A korong képjelének részlete (jobbra) és a ’ku’ képjel hasonló része feketével kiemelve (balra)

Ennek a képjelnek a következő jelentései vannak:

PSD:
ku₆: hal.

Labat:
KU₆ L.589 hal.

Az ötödik képjel a ’tak’ vagy ’tag’ szó jele, ami a következő jelentésekkel rendelkezik.

PSD:
tag: megérinteni, megragadni, kötni, támadni.
tak₄: hagy.

Labat:
TAG₄ L.63  hagy.

Ezután a ’du’ képjele következik, melynek jelentései:

PSD:
du: megy.

Labat:
DU L.206 megy, mozog, állhatatos, méltányos.

A hetedik, a székely írás ’ly’ betűjére hasonlító képjel a sumer ’sal’ (ejtsd: szal) vagy ’dur’, melynek jelentései a következők:

PSD:
sal: vékony, finom, terjeszteni.

Labat:
SZAL(.LA) L.554 nem (női), méh, vulva.

PSD:
dur: akadály; madár; kötés, csomó, kötél, köldökzsinór; teljes.

Labat:
DUR L.108 kötél, szakasz, köldök.

A korong képjelekkel ellátott oldala és az általam helyesnek vélt rajzolata 

A képjelek alapján meghatározott kifejezések előfordulása, jelentése a magyar és dravida nyelvekben

Gir és gar/ ni gar 

A ’gar’ szó a magyar nyelvben a szemes vagy szemcsés anyagból képzett rakást, halmot illetve átvitt értelemben az együtt nagy mennyiségben jelen lévő tárgyak, dolgok és nagy tömegű csoportok halmazát jelentő garmada szóban is megtalálható, de nagyrészt az ide-oda járást, gördülést, kerekséget kifejező szavak alapját képezi. A sumer ’gar’ többek között a következő magyar szavakban található meg: garangy-göröngy, garmada, garat (ide-oda jár), garaboly (kerek, gömbölyű kosár), garád (kőhalom), garádics (lépcső). Szintén alapja a kör alakra utaló gurít, gurul, gördül, görbe, kerít, kerül, kerek, karika, karima, karám, karol stb. kifejezéseknek.

A kelta nyelvben:
carr (c=k) görgő.
car forog, gurul.

A dravida [1] nyelvekben:
Tulu: garů, gara, garagara, garranè egy örvénylő zaj; gaṟa, gaṟagaṟa örvénylő, körbe-körbe.
Kannada: gaṟa, gaṟagaṟa örvénylő, körbe-körbe; giṟi, giṟa, giṟu, giṟake, giṟaki, giṟiki, giṟike örvénylő, körbe járó;  Telugu giragira körbe-körbe, forgás.

A két képjel (’gir’ és ’gar’) jelentésének a pontosításában nagy segítségemre volt, hogy azokat közvetlenül egymás mellé helyezték utalva arra, hogy a két kifejezés összetartozik, tehát együtt kell értelmezni. Mivel a ’gar’ jele kisebb és a ’gir’ vagy ’ni’ képjele alatt helyezkedik el ezért az utóbbi a kezdőszó. Ebből a két kifejezésből a gir-gar ikerszó vagy a ni gar szavak képezhetők. Az előbbi a magyar nyelvben az ide-oda való csavarodást, hajlást, kanyarodást jelentő girbe-görbe ikerszó alapját (k-r, g-r teremtő gyök) adja, míg az utóbbi a sumer nyelvben a ni₂ kar₂-kar₂ (k=g) kifejezésben fordul elő, mely am. körözni. A különálló ’gar’ szó szintén kerekségre vonatkozó kifejezés, de nem a mozgásra hanem, mint tulajdonság valaminek a formájára utal, ami tulajdonképpen a feliratos tárgy korabeli megnevezése is volt.

Ku

Nyelvünkben, mint gyökszó (ku, ko, gu, go) a görbeséget, kerekre, gömbölyűre való hajlást illetve mozgást is jelentő kunkor, kullog, kukorodik, kóborog, kószál, kókad, golyó, gomb, gomoly stb. szavakban illetve a kukorog {gugorog, kukurog Hegyalja Kassai J. Szókönyv II. 301): 1. gugorog, kukurog: kunkorog, többszörösen meghajlik (szarv) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv II. 301), [kukorékos], kukoríkos: kunkorodott (Szeged Csaplár Benedek) [2] stb. tájszavakban található meg. A dravida kannada nyelvben a gugguri, guggri szavak jelentése göndörít, becsavar ill. guṅguru am. göndör, kusza. Annak ellenére, hogy a ’ku’ és ’gu’ gyök igen sok magyar szó alapját adja, az Etimológiai szótár szerint például a kunkorodik ige származékszó, ami ...Egy önállóan nem adatolható szótő -dik visszaható igeképzővel ellátott alakja. A szótő maga is származékszó, -r gyakorító igeképzővel keletkezett egy ősi ’görbület; meggörbül’ jelentésű igenévszó igei tagja alapján... [3] 

Tag v. Tak (k=g)

A ’tak’ kifejezés a magyar nyelvben, mint elvont gyök szintén megtalálható, mely jelent védelmet, burkot, hüvelyt, gyűjtést és többek között a takar, takács, takarít, takarmány szavak alapját képezi. A dravida nyelvekben többek között a következő szavakban található meg.

Kannada: tagalu, tagilu, tagulu melyek jelentése érintés, találat.
Tamil: takai am. megállítani, ellenállni, megakadályozni, bezárni, elnyomni;
Kannada: taga, tagave, tagahu, tage am. megállítani, megakadályozni, megragadni, legyőzni, bezárni.

Habár a ’tak’ szó igen sok szavunk gyökeleme, az Etimológiai szótár szófejtésében például a ’takar’ ige bizonytalan eredetű, melynek alapszava önállóan nem adatolható. A ’tak’ képjele azonos jelentéssel megtalálható a tordasi furatos csillagjegytábla rejtett képjelei között illetve a kukutyini társadalomhoz köthető, Kr.e. VI. évezredből származó loznai edénytöredék képírásában is.

A loznai edénytöredék (balra) és a tordosi korong ’tak’ jele

Du

A magyar nyelvben a ’to’ v. ’ta’ a nép nyelvén élő, s azon egyszerű szók egyike, melyekkel a barmokat űzni, hajtani, terelni, vagyis odább menésre szólitani szokták. [...] Midőn a baromnak így szólnak: to te! v. tola te! és tola be, tala be! am. mozdulj innen v. menj odább; és menj tova be!; far to v. far to te! azaz, farral odább mozdulj, fordulj. Alapfogalomban tehát odább mozdulásra vonatkozik. [4] A ’to’ gyök többek között a tódul (régiesen: túdul), tova, tol, a távolságot kifejező túl szavunkban található meg, melyek közül az utóbbi a kannada nyelveben tūḷ, tūḷu alakban van meg menni, tovább menni, üldözni, elhajtani jelentéssel. Kolami nyelven tu·l- (tu·ṭ-) am. futni; tu·lp- (tu·lupt-) am. futtatni. A pamil nyelvben tūl- am. futni, menekülni. Telugu nyelven tolãgu am. mozgatni, félreállni, eltávolítani és kannada dūḍu am. tolni, eldobni vagy félretenni. Tehát a korong képírásában a ’du’ kifejezés minden bizonnyal a cselekvés megkezdésére vagy folyamatára utaló kifejezés.

Szal

A sumer ’sal’ kifejezés nemcsak kiejtésben, hanem jelentésében is egyezik a növekedésre, terjedésre, vékonyságra utaló szál szavunkkal. A mongol nyelvben szal am. szál.

A dravida nyelvekben:
Tamil: tāḷ szár, láb, hegyoldal;
Malayalam: tāḷ szár, láb;
Kolami: ta·ḷ szár, törzs, domb lejtője;
Telugu: tālu szalma.

A tájszótárban a következő értelmezés olvasható: SZÁL: 1. azon fonál, mely a szövőszék hosszában a nyüstön és a bordán át nyúlik, s a melybe az ontokot beleszövik (Erdély Tsz. 256a); 2. szála: a fonott kender legfinomabb része (Ipoly völgye, Kovár vid. Nyr. XIV. 574)... [5] Az Etimológia szótár szerint a szál szavunk eredete vitatott. Az egyik lehetőség, hogy ősi finnugor kori szó, ami az osztják sayǝl-szilánk, léc; zürjén ǯal-léc, faforgács; mordvin śalgo-pálca, botocska; finn salko-rúd szavakkal rokonítható. A másik lehetőség szerint belső fejleményű szó és a hasít, szilánk jelentésű szil ige alakpárja.

Dur

A sumer nyelvben kötél, köldök illetve szakasz jelentést hordozó ’dur’ kifejezés a magyar tájnyelvben őrződött meg.

DURGA {druga Szolnok-Doboka m. Málom Muzsi János): 1. druga: nagy orsó, a melyen a gyapjút fonják (Szolnok-Doboka m. Málom Muzsi János); 2. durga: eggy orsó fonál. Egy nap hat durgát es lehet fonni (Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár); 3. durga: durva lepedőféle v. ponyva, a melyet többnyire búzaszárításra használnak (Székelyföld Kriza, Kőváry László 1842; Marosszék, Kőrispatak Nyr. IX.236; Udvarhely m. Vadr.; Nyr. IX.235; XV.239). [6]
  A durga szó hasonló alakban, a dravida nyelvekben is megtalálható, mely elsősorban egy adott helyre nagy tömegben való gyűjtést, felhalmozást fejezi ki. Kannada nyelven tuṟuga, tuṟagu am. tömeg, tuṟugu am. tele, zsúfolt, felhalmozott, bőséges.

A korongra karcolt és különböző fogalmakat jelölő képjelek valószínűleg az alábbi rövid szöveget adják. Zárójelben az első sor másik lehetséges változata:

Gar gir-gar, (Gar ni gar)                                           
Ku tak du szal.                                                            

azaz 

Pörög a korong,                                                         
Fogd és sodord össze a szálakat.                                

vagy

Gar gir-gar, (Gar ni gar)
Ku tak du dur.

azaz

Pörög a korong,
Fogd és sodord össze a fonalat.                                                              

A protosumer és a tordosi orsókorong képjeleinek összehasonlító és értelmező táblázata

A korongon olvasható üzenet is megerősíti azt a korábbi, a tárgy rendeltetésére vonatkozó elképzelést, miszerint a középen furattal ellátott tárgy a gyapjú feldolgozása során fésűvel széttépett anyag fonásához használt segédeszköz volt. Az ábrázolt tavaszi égkép alapján viszont úgy tűnik, hogy nemcsak pusztán egy tárgy, hanem kultikus jelentőséggel bíró eszköz is volt. 

A gyapjú fonása kézi orsóval

Az ábrázolt csillagképek segítségével a korong készítésének az idejét is sikerült meghatározni, ami egyezik a hivatalos kormeghatározással. Az orsókorongot tehát kb. Kr.e. 5000-ben faragták ki és látták el csillagrajzolatokkal valamint protosumer képjelekkel.
A sumer piktografikus írásrendszer első elemei a Kr.e. 4. évezred második felében jelentek meg, az uruk-kultúra elterjedési területén. A korong írásjelei viszont több mint ezer évvel korábban keletkeztek, mint a legkorábbi protosumer írásemlékek, így azok minden bizonnyal nem kereskedelem útján kerültek a KM területére. Ennek ellenére a Történelemtanárok Egyletnek tagjai, nem ismerve a KM korabeli tárgyi emlékeinek leírásait, jellemzőit, előszeretettel hangoztatják, hogy a sumer leletekre hasonlító tárgyak kereskedők által kerültek a medence területére, melyeket itt amulettként használtak. [7] Azonban a jelenlegi ismereteink szerint, melyek archeogenetikai vizsgálatokon alapulnak, hét-nyolcezer évvel ezelőtt valószínűleg a Közel-Kelet irányából, a Balkán-félsziget érintésével, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozók nagy tömege kezdte el meghódítani Európát. Nyilvánvaló, hogy az áttelepült csoportok magukkal hozták szokásaikat, jelképrendszerüket, írásukat, hitvilágukat és természetesen a Közel-Keleten beszélt nyelvet is. Az eddig fellelt sumer jellegű szobrok, eszközök tehát nem árucserével kerültek Európába, hanem a helyben lakók készítették el. 
A tordosi korong a tatárlakai leletekkel egyetemben nagyszerű bizonyítéka annak is, hogy már a kőkorszaki ember is igen magas csillagászati ismeretekkel rendelkezett, tisztában volt a világ működésével, felépítésével. Ismerte és számon tartotta a legfontosabb égi eseményeket, többek között a téli napforduló valamint a tavaszi nap-éj egyenlőség csillagászati helyét és bekövetkeztének időpontját. Abból, hogy a korong egyik oldalára az égbolt azon részletét karcolták, ami az élet újjászületésével, a kikelettel hozható összefüggésbe, kimondható, hogy ez a tárgy nem csupán a fonás segédeszköze, hanem kultikus jelentőséggel felruházott tárgy is volt, mely egyúttal betekintést ad az akkori ember hitvilágába. Tudjuk, hogy a görög mitológiában az orsó, a fonó sorsistennők eszköze, a végzet és a sors jelképe. Platón, Állam című művében a megmásíthatatlan végzet, a szükségszerűség görög istennője Ananké orsója az önállóan működő világegyetemnek és szerkezetének a jelképe, a forgó mozgása pedig az örök visszatérés törvényével hozható összefüggésbe. Tehát ez esetben a gyapjúszálak összesodrása során megpördülő korong a mennyboltot, a világmindenséget, az örök körforgást, a nyílásba erősített pálca pedig a világtengelyt, a világ közepét jelképezi. A juh szinte pehelykönnyűre fésült gyapjúja pedig, melyből a tordosi fonó asszony a szálakat az ujjaival kicsippentette és egybe sodorta, a Tejúttal, a csillagköddel azonosítható. A korongra vésett csillagképekből az is megállapítható, hogy az asszonyok a fonás idejét elsősorban a csillagászati tavasz kezdetének az időpontjához igazították, melynek során a hitük szerint a sötétség felett győzedelmeskedő mennyei fény beragyogta, megáldotta és életerővel töltötte fel az általuk sodort gyapjúszálakat.

Antal Csaba 

Jegyzet:

[1] Dravidák: kb. Kr.e. 4000 évvel ezelőtt Közép-Ázsiából Délnyugat-Ázsiába vándorolt népcsoport, az Indus-völgyi civilizáció létrehozói. A magyar szótövek túlnyomó része – több, mint 3000 szó – az IE nyelvcsaládba sorolt dravida nyelv szavaival hozható kapcsolatba.
[2] Szinnyei
[3] Zaicz
[4] Czuczor Gergely-Fogarasi János
[5] [6] Szinnyei
[7] A TTE szerint a tatárlakai korong ismeretlen helyen van, elveszett. Ezzel szemben, 2011-ben készült egy nagy terjedelmű tanulmány, melyben új képeket mutattak be és a tárgyakról viaszlenyomatokat is készítettek. A leleteket a Kolozsvári Múzeumban őrzik. TTE: a KM piktografikus jelei csak némi hasonlóságot mutatnak és nem azonosak a protosumer képjelekkel. Csakhogy, mint azt fentebb bemutattam, a korong és a sumer képírás két-két jele teljesen azonos.

Irodalom:

Czuczor Gergely-Fogarasi János, A magyar nyelv szótára, Pest 1862
Huszárik László, Az ősi világkép öröksége
Pál József-Újvári Edit: Szimbólumtár, 1997
René Labat: Manuel d’Epigraphie Akkadienne, Paris, 1948
Szinnyei József, Magyar tájszótár, Budapest, 1893
Thomas Burrow, Emeneau Murray Bamson, A Dravidian etymological dictionary, 1984
The Pennsylvania Sumerian Dictionary
Timaru-Kast Sándor, Kelta magyarok, magyar kelták, 2000
Torma Zsófia, Sumer nyomok Erdélyben
Zaicz Gábor: Etimológiai Szótár Magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest 2006