„Segíts” megfejteni Székelyudvarhely első rovás emlékét!

Így szólt a Haáz Rezső Múzeum közösségi oldalán, 2015. augusztus 15-én közzétett felhívás, ami a Székelytámadt várban végzet régészeti kutatások során a XV.-XVI. századi kultúrrétegből előkerült töredékes tégla rovásjeleinek a megfejtésére buzdított. Szép számmal érkeztek a javaslatok, ám mindannyian elkövették azt a hibát, hogy a rovásjelek között lévő kb. 35°-ban elhelyezett rövid vonásokat szóelválasztó jeleknek, volt aki pontoknak(!) tartotta, ezért ezek a próbálkozások nem vezettek eredményre. Mivel az elválasztójeleknek tartott rovásjelek kikerültek a jelsorból, a megmaradt betűk a legvalószínűbb, de értelmetlen 'ULI JANVOT' olvasatot adták, felvetődött, hogy a felirat nem magyar nyelven íródott és a tárgy hamis volta is szóba került. Ez utóbbit a leleten végzett tudományos vizsgálatok azonban nem igazolták, ugyanis egy nemrég elvégzett termolumineszcens kormeghatározás szerint a téglát 1680–1760 között égették ki. 

A székelyudvarhelyi téglatöredék /kép: Sófalvi András/ 

A felirat olvasata

Az utolsó nyolc jel Ráduly János néprajzkutató által a Lustra folyóiratban megjelent feloldását –néhány saját magyarázattal és egy másik olvasat lehetőségének a felvetése mellett – helyesnek tartom, ami a következő: IRJAN VÓT. Szerinte az igealak régmúlt idejű, melyben az 'írján' szó, az 1515-ben keletkezett, de csak másolatban fenn maradt konstantinápolyi rovás 'írtán' alakját idézi.

Az 'írtán eszt' szavak Hans Dernschwam útinaplójában

A jól beazonosítható tizenkét rovásjelből az utolsó nyolc jel jobbról-balra haladva sorrendben tehát a következő (a betűk számozása nálam a jeltöredékkel kezdődik):

6. I – a főszárra húzott ferde vonal dőlésszöge megegyezik és megközelítőleg azonos hosszúságú a tévesen szóelválasztó jeleknek tartott vonásokkal.
7. R – a rövid vonás az egyperdületű 'r' hangot jelöli, ami megtalálható a székelydályai és a vargyasi rovásfeliratban vagy pl. a Szilágyi István-féle rovás ábécében is.
8. J vagy V – a jel egyharmadát habarcs tölti ki, ezért a főszár felső végére kb. 40°-ban balra és lefelé húzott és a kiégetés előtt valószínűleg véletlenül elkenődött vonal alig észrevehető. A 8. és a 9. jel között úgy tűnik, mintha nemcsak egy rövid vonás, hanem egy 'vé' alak is lenne, ezért a 'v' és az 'a' rovásbetűk összevonása sem zárható ki. 
9. A ('v'-'a' összerovás?)
10. N
11. V
12. O
13. T

A téglára rótt 'ír' igének a régies 'irjan' alakban való használatára írott emlékek is a rendelkezésünkre állnak. Megtalálható például Bornemisza Anna, Bojér Zsigmondnak írt levelében ... Kegyemed levelét elvettem, melyet Székely Márton hozatt, értem a Zollami dolgáról mit irjan Kegyelmed, mind penig Balló uramtól megértettem. ...[1] illetve Mikes Kelemen Törökországi levelek című művében Tudom, hogy már azt várja kéd, hogy megirjan, mitsoda állapotban volt az Ur az illyen szomorú órákban? [2] Ez a kifejezés ebben a formában még napjainkban is megtalálható a csángó nyelv szókincsében, pédául a múltban, a valószínűleg elvégzett cselekvésre utaló Kel lett lesz írjan /= valószínűleg írt [3] mondatszerkezetben. Az 'írván' alaknak a nyelvünkben való meglétére is rengeteg adatunk van egészen a XX. század közepéig. Két példát hozva, megtalálható például Nagy Bányai Mátyás 1580-ban nyomtatott könyvének a címében, Historia az Iacob patriarcha fiaról, Iosephrol : ki meg vagyon irvan Mosesnec elsoe koenyvében [4] és egy 1673-ban kelt eperjesi összeírásban is, Az Alsó Hostaton lévő házamat vettem fl. 212. de puszta lévén, mint egészen újonnan építettem meg; az építésre mit költöttem, fel nem írván, nem tudom. [5]

Ráduly, a felirat első részének négy jeléből a „trup” ill. „trul” szavakat olvasta ki, ami feltételezése szerint a Turul, hely- vagy személynév töredéke lehet.

A négy jel tehát a következő:

2. T
3. R – szintén az egyperdületű 'r' hangot jelöli
4. U
5. L – a jobb oldali szár hosszabb a baloldali szárra húzott vonalaknál, ezért ez a jel nem a 'p', hanem az 'l' hang rovásjele

A hiányzó felirat megfejtési kísérlete a szó- és jeltöredékből

Ráduly az előzőekben tárgyalt négy jel hangzósítását szintén megfelelően végezte el, de azzal a megállapításával, hogy a szótöredék betűiben egy személynevet kell keresni, már nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy a 'rul' szótag a magyar 'ról' helyhatározó rag régies alakja, amiből az következik, hogy az előtte álló 't', a jeltöredékkel együtt – ami talán egy 's' vagy egy 'v' hangértékű rovásjel volt – valószínűleg egy helységnév utolsó betűi.  

1. S – a jelmaradvány dőlésszöge (12°) kisebb, az 'l' rovásjel baloldali szárának (31°), de nagyobb a 't' (2°) és csak kis mértékben tér el az 'u' betű szárainak (10° és 5°) a dőlésszögénél, ezért a számításba vehető 'a', 'c', 'i', 'j', 'l', 'sz', 't', 'zs', rovásjeleket kizártam.
1. V – a jeltöredéknek az 'u' betűhöz hasonló mértékű dőlését tekintve a 'v' rovásbetű is számításba jöhet. 

Tehát a jelmaradvány jellemzőjének a többi jellel való összevetése szerint megállapított 's' vagy 'v' és az utána álló 't' betű hozzáadásával a 'rúl' rag miatt egy erdélyi települést kell keresni, melynek nevében, annak végén 'st' vagy 'vt' betűk vannak. A korabeli nagyméretű téglák nagyságát (27-29 cm hosszú és 11-14,5 cm széles) alapul véve, egy képszerkesztő alkalmazás segítségével pótoltam a letört részt, mely után kiderült, hogy a téglán – a betűközök nagyságát megtartva – a jeltöredékkel együtt még legalább 8-10 rovásbetű lehetett. Abból kiindulva, hogy a tégla egy Székelyudvarhelyhez közeli településen készült vagy annak rovója a közelben lakott, elsősorban a városhoz közeli illetve a környező vármegyék helységneveit néztem át. Mivel 'st' végződésű települést nem találtam, felmerült bennem, hogy a kérdéses helység nevét kiejtés szerint jegyezték le, tehát a helynév végén valójában 'sd' mássalhangzók állnak. Így is mindössze csak három, de Udvarhelyhez nagyon távol elterülő, a Marosvásárhelytől délre található Székelykakasd és Somosd valamint a szintén Maros megyében lévő Vadasd, településeket találtam. Az utóbbi falu nevét egy 1567-ben keletkezett erdélyi összeírásban 'Wadast' [6] alakban jegyezték le, így a töredékjel 's' betűként való meghatározása akár helytálló is lehet. De, mivel Székelyudvarhely és a három település közötti távolság igen nagy, ezért a továbbiakban olyan Udvarhelyhez közeli helységneveket kerestem, melyek végén 'v' és 't' mássalhangzók találhatók. Sokat nem kellet bíbelődnöm a kutatással, hiszen azonnal megtaláltam a Székelyudvarhelytől alig 6 km-re délre fekvő Árvátfalvát. Mivel a két keresett betű között az 'á' magánhangzó áll, és a jeltöredék dőlése kizárja azt, hogy az egy önmagában álló 'á' rovásbetű legyen, lehetőségként felmerült bennem, hogy ezt a jelet a rovás 'v' betűvel, az 'írván' szónál látható módon, egyberótták. Tehát a 'v' betű az alapjel, melynek baloldali szára egyben az 'á' rovásbetű fővonala is. A töredékjel jellemzőiből valószínűsített 'vá' összerovás és a 'trúl' szótöredék alapján elképzelhető, hogy a 'falva' szótag elhagyásával az 'Árvátrúl' szót rótták a téglára. A lentebb közzétett képen jól érzékelhető, hogy a helynév előtt még 10,5 cm szabad hely van, ahol kb. 6-7, összerovás esetén ennél több betű is állhatott. Ezen a részen valószínűleg a rovó a saját nevét jegyezte le.

A kiegészítéssel együtt a felirat valószínűleg a következő volt.

... Árvátrúl irjan vót          vagy        ... Árvátrúl írván vót

mai nyelvezettel

... Árvátról írta  

A fenti megállapítások alapján kiegészített rovásfelirat (a korabeli méreteket figyelembe véve a tégla 29 cm hosszú és 13,5 cm széles)

Észrevétel: A székely írás emlékei Udvarhelyszéken címmel megrendezett kiállításon, a rovásemléket bemutató „pannón” a tégla mérete a mellékelt mérték (10 cm), valamint egy, a leletről közzétett másik képen, a tárgy mellé helyezett mérőszalag szerint nem 12,5 cm hosszú és 8 cm széles, hanem 16x10,5 cm nagyságú. A téglatöredék tényleges méretének a tisztázására a teljes nagyság megbecslése miatt van szükség, amiből nem utolsó sorban a hiányzó rovásbetűk hozzávetőleges számát is meg lehet határozni.

 Antal Csaba

Jegyzetek:

[1] A fejedelemasszony levele Bojér Zsigmondhoz 1670. sept. 1. (Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674  29. fejezet: 1669-1674 Törvények és okiratok, 154, Budapest 1892)
[2] Mikes Kelemen, Törökországi levelek XLVIII. 1726, Szombathely 1794
[3] Péntek János, Történések a nyelvben a keleti végeken I. 143, Kolozsvár 2015
[4] Nagybáncsai, Mátyás, Historia az Iacob patriarcha fiaról, Iosephrol : ki meg vagyon irvan Mosesnec elsoe koenyvében, XVI. század, kinyomtatva Kolozsvár 1580
[5] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 100. - No. 027
[6] Maros, Udvarhely, Csík, Gyergyó, Kászon, Kézdi, Sepsi és Orbai székek 25 dénáros adójának összeírása 1567-ről. Eredeti irat a gr. Rhédey család levéltárában, Kolozsvárott (Székely oklevéltár. II. kötet. 1520—1571. szerk. SZABÓ KÁROLY, Kolozsvár 1876)

Irodalom

Péntek János, Történések a nyelvben a keleti végeken I. 143, Kolozsvár 2015
Ráduly János, Még egyszer Székelyudvarhely rovásemlékéről 
Tubay Tiziano, Székely írás és humanizmus, Budapest 2018