A Gyergyószéki botnaptár

Luigi Ferdinando Marsigli gróf 1690-ben, a Thököly Imre csapatai ellen szervezett hadjárat során Székelyföld keleti határvidékén, Gyergyóban talált rá egy székely betűkkel rótt fadarabra, melynek írásjegyeit papírlapokra másolta, majd azokat később az egyik kötetéhez csatolta. Marsigli, a szakirodalomban a megtalálási helye után Bolognai emléknek hívott rovásbejegyzéseket tartalmazó rész címlapjára a következő megjegyzést írta:

Gyűjtés a Székelyföldön élő szkíták nyelvéből, melyet a régi időkben egy fadarabra róttak, amely a mozgó ünnepeket bemutató naptár volt, azok használatára, akik elsőként tértek át a katolikus hitre. A fadarabról magam gyűjtöttem, és elküldtem itáliai gyűjteményembe, amikor Erdély szorosait elzártam.[1]

A kézirat-együttes székely rovásbetűkkel írt része a különböző ünnepeket bemutató, keresztneveket is felsoroló naptárt, bibliai hely- és személyneveket, egy hosszabb, többször áthúzott megfejtetlen szöveget és a székely ábécét foglalja magába. A vizsgálatok szerint az irat nagy része Marsigli keze munkája, de egy ismeretlen személy több helyen kiegészítette, vagy belejavított a gróf által írt székely betűsorba és néhol ez az egyén írta a rovásbetűkkel írt szavak alá az általa helyesnek vélt olvasatot. Pl. a 683r. oldalon a Zsófia név lejegyzésekor Marsigli kihagyta a betűsorból az >f< rovásbetűt, amit a B-kéz utólag az >u< és az >i< rovásbetűk alatt pótolt. Ezen felül az iratban több hiba is található, melyek egyértelműen Marsigli figyelmetlenségére, felületességére engednek következtetni. Például a 683r. oldal felső sorának harmadik egységében a bogszny (Bódogasszony) rövidítés lemásolása során B͜O összerovás helyett tévedésből először egy >k< rovásbetűt írt, amit végül egy vonással vastagon áthúzott. Ezek a hibák nem csak a figyelmetlenségből eredhetnek, hanem az is közrejátszhatott, hogy a fapálca felületének a sérülése következtében felismerhetetlenné vagy nehezen azonosíthatóvá váltak a rovásbetűk. Az sem kizárt bár, kevésbé valószínű, hogy a bot rovója faragta be tévesen az írásjegyeket. Több arra utaló jel van, hogy a rovó nem csak a naptárban, hanem az áthúzott szövegben is szórövidítéseket használt (a naptárban pl. bo.g → bódog), ami a székely írást és a magyar nyelvet alig vagy egyáltalán nem ismerő Marsigli, de még a másik, valószínűleg magyar származású személy számára is megnehezítette a helyes olvasat megadását. A 681r. oldalon lévő szöveg nagy részének és a bibliai nevek némelyikének a betűsora oly mértékben rontott formában lett lemásolva, hogy azzal sem Marsigli sem pedig a segítője nem tudott megbirkózni, néhol pedig egyértelműen kimutatható, hogy helytelen olvasatokat adtak meg.

A Bolognai emlék ábécéje

A 681r. oldal rovásbetűkkel írt szövege, amit Marsigli – a verso-ra írt megjegyzése szerint – a fadarab negyedik oldaláról másolt le
/A kép forrása: A székely írás emlékei/

A 681r. oldal szövegének korábbi átbetűzési és feloldási kísérletei

Az áthúzott szövegnek az olvasatára számos javaslat született, de számomra egyik sem elfogadható. Elsősorban azért, mert mindenki figyelmen kívül hagyta az irat egészében meglévő másolási hibákat és elírásokat. Az olvasatok kidolgozása során a hibásan lemásolt rovásjeleket is alapul vették, az egyes szavaknak a rossz betűsorrendjét nem állították helyre és a másoló hibája miatt a betűsorokból néhol hiányzó rovásbetűket – ezek többségében mássalhangzókat jelölő írásjegyek – sem használták fel. Ennek következtében nagyrészt összefüggéstelen, néhány esetben komolytalan olvasatok keletkeztek.
Az írás mondanivalója – az áthúzott szövegrész elején a minden gond nélkül feloldható rovásbetűk összeolvasása után kapott kifejezések jelentéséből kiindulva egészen biztos, hogy vallási tartalmú – néhány jól elolvasható, de a szöveg más-más mondatiban lévő szavaknak a tartalmi összefüggése, egy-egy helyesen leírt szótag valamint a keresztneveket felsoroló oldalak betűösszevonásainak a módszere alapján azonban kikövetkeztethetők a hiányzó rovásbetűk, meghatározhatók a tévesen lemásolt írásjegyek eredeti alakja és mindezek alapján a szavak legvalószínűbb betűsora.

Sebestyén Gyula javaslata:
Első sor: DN(^éDeN?) SZ (lehet elválasztó rovott vonal is). LATA(I?)RA(I?)MSZ(I?) N͜DMG MTH(E?) GYORTy (? Elválasztó rovat). HAP(L͜A?)T (HÁLÁT?) AGyUN͜K TNK OGy AG͜T(DT?)A : TO(E?)GyLSEG ATALVETAB͜OG(L ?) G (az első sor megismételt sorkapcsoló utolsó betűje)
Második sor: G͜TANOA (G^eTANEA? LETANEA?) CZMJA N͜KOTKIRDOT GyÖM^öLCsOLN͜C͜Z (GyÖM^öLCsOL͜TÓ?) P^eRS͜CsA (P^eRSIA?). PANONIA Sz^aNISzLO.

Csallány Dezső olvasata:
Első sor: Éden. Égy lator, eszt írám, eszenden még. Máté. Dorottya. Hálát aggyunk Istennek hogy adta: Sz(en)t angyal sereg. Átalveret. A bódog-
Második sor: ságot adá önnön (?) d͜ ac  m͜ ija͜ tt. Ekonoszt, kirdend eszt. Gyümölcsön élenc. Perscsia. (Perzsia) Pannonia. Szaniszló. Áldás.

Németh Gyula, az elválasztó vonal után következő mondat kétharmadát a következőképpen oldotta fel: hál^átag^gyunk^ist^en^nek: ^hogyag(=d)ta: to(=ke)gy^el^mes^ség átal

A 679r. oldal második sorának jobb szélén lévő rövid mondat és az azt követő szó átbetűzési és feloldási kísérletei:

Sebestyén Gyula átírása:
A͜NDO͜NyLZsIDONKVARSH  KNTSA

Csallány Dezső olvasata:
Názáreti angyal | Zsidonok várasaiè városai /áthúzott szöveg/
Zsindoneusok városai (Zsinb(d?)oneusok városa)  Ekonosztásia
    

A 681r. oldal rovásszövegének elemzése, helyreállítása


A többször áthúzott betűsort, a ceruzával előre bevonalazott egységeken túl, egy függőlegesen húzott tintavonallal két részre osztották. A szöveg négy mondatból áll.

Az első szakasz rovásjeleinek helyreállítás nélküli átbetűzése a következő:

DNSzL͜ASzOPPMSzN͜DNMG    MTE    GyORG͜B

Az első mondatot alkotó szavak a rovásbetűk helyreállítása után:
 
Az első szó betűsora


1. D
2. N
3. Zs – A rovásfelirat megalkotója eredetileg egy >zs< betűt rótt a fába, de Marsigli a két mellékvonalat nem jelölte. Ennek a rovásbetűnek a lemásolásakor nem csak itt hibázott, hanem a 673.r oldalon a Kolozs név >zs< betűjének a jobboldali mellékvonalát is elhagyta, amit később egy másik személy pótolt.

Olvasata: Dínezs

A név általam megadott legvalószínűbb hangalakjának az alapja az, hogy a 677r. oldal felső sorában, a negyedik mezőben, a Dénes nevet a DINZs betűsorral írták le, melynek olvasata ugyancsak Dínezs. Az s hangot szintén a >zs< rovásbetűvel jelölték a botnaptár következő keresztneveiben: Kolozs, Ambruzs.

A második szó betűsora


1. L͜A – A betűk ily módon történő összevonását a 675r. oldal első sorában a László és a második sorban a Klára, a Bertalan valamint a 677.r oldalon a Lázár név lejegyzésekor is alkalmazták.
2. Sz
3. [L] – Az >l< rovásjel úgy, mint a 675r. és a 683r. oldalon lejegyzett László név esetében, szintén kimaradt a szó betűsorából. A 683r. oldalon utólag pótolták.
4. O – A betűnek, valószínűleg felületsérülés miatt, csak a felső mellékjele maradt meg, ezért Marsigli ezt a rövid ferde vonalat az előtte álló függőleges vonal részének tartotta és tévesen egy >t< rovásjelet jegyezhetett le, de a vastag áthúzás miatt nem állapítható meg, hogy a mellékvonal érinti-e vagy sem az >sz< rovásbetű főszárát.

Olvasata: László

A mondat elején tehát a Dínezs László személynév olvasható. A Dínezs vezetéknév a XVI. századi székely okmányokban és a XVII. századi összeírásokban Dénes, Dienes, Dyenes, Dienesi alakban is előfordul.

A harmadik szó betűsora


1. P – Az áthúzás miatt csak a betű felső mellékvonala azonosítható, de az sem kizárt, hogy Marsigli lehagyta a két alsó mellékvonalat.
2. P – Szintén csak a felső mellékvonal látszódik.

Olvasata: pap

A negyedik szó betűsora

1. M
2. Zs – Úgy, mint a Dínezs névnél, itt is hiányoznak a >zs< rovásbetű mellékvonalai.
3. N͜D 
4. Ë – A betűnek hiányzik az íves részt átlósan metsző két rövid mellékvonala.

Olvasata: mezsendë vagy mezsendé

A mezsende szó töve a mezs vagy mes (metsz), ami a tájnyelvek tanúsága szerint ’vág’ jelentéssel rendelkezik. A nyelvjárásokban ’levágott fiatal fa’ értelemben használták a következő, azonos szótővel rendelkező szavakat:
mezsdënye Háromszék m. Nyén, Bodola Erdélyi Lajos;
mesdëne Brassó m. Hétfalu Nyr. V.377;
mësdënë Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI. 527;
mesdenye Brassó m. Hétfalu MNy. V.346.

Az ötödik szó betűsora

1. M
2. G

Olvasata: meg

A második mondatot alkotó szavak a rovásbetűk helyreállítása után:

Az első szó betűsora

1. M
2. T
3. E – A rovás >h< betűre hasonlító írásjegy lehet, hogy másolási hiba, de itt ebben az esetben az é hangot jelöli. Ezzel a betűformával jelölték az e hangot a 675r. és 677r. oldalon az Imre, a 679r. oldalon a Bötlen névben és a 675r. oldalon a színe szóban.

Olvasata: metté

A metté szó szintén a metsz ige tájnyelvi változata, de ebben az esetben már nem valaminek a kettévágását, lemetszését, hanem egy felület bevagdosását, ebben a szövegkörnyezetben a rovásjeleknek a fába való bemetszésére vonatkozik.
A tájnyelvekben való előfordulása:
met (metni) metsz (Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.527). Nem mették a szőllőt (Moldvai csáng. Nyr. III.4).
metél felszeletel, levág/szel, (késsel) hasogat, vagdos, farag, metsz, felhasít, kiszab.

A második szó betűsora

1. Gy
2. O
3. R
4. G͜B vagy Gy͜B – A rovásemlékben a ty hangot mindenhol a >t< rovásbetűvel jelölték, ezért teljességgel kizárt az, hogy az X alakú jel a >ty< rovásjele. Az utolsó írásjegy az eredeti forrásban G͜O͜B͜A vagy ha a mellékvonal metszette az X alak balra dőlő szárának alsó részét, akkor Gy͜O͜B͜A ligatúra is lehetett. A betűk egyberovását hasonló módon végeztek el, mint a 683r. oldalon az Albert név esetében, az A͜L͜B͜T betűk összevonása során.

Olvasata: Gyorgóba vagy Gyorgyóba

A helynév a kora középkori- és a korabeli iratokban a következő alakokban fordul elő.

A pápai dézsmák regesztrumaiban:
1332. évi regestrum Gyorgio.
1333 Georgio.
1334 Gorgio.

Oklevelekben, összeírásokban:
1462 Gÿorgio.
1463 Gyrgiv.
1465 Gyurgyu.
1466 Gywrgyw.
1495, 1504 Gyergyo.
1511 Gyergyó.
1511 Gijergio.
1528 Gurgio.
1537 Gergyo.
1568 Gijrgijo.
1576 Gyrgio.
1592 Girgio.
1602 Girgio.
1615 Gergio.
1614 Gjirgjo, Gyirgyo, Gyrgio, Gyergjo, Gyergyo.
1619 Gÿrgio, Gyergio.
1624 Gӱrgio.
1626 Gyrgio.
1630 Gyrgio.
1632 Girgio, Gyrgio.
1635 Gjorgjőn lakik; Gjergjoban lakik; Girgioban lakik; Girgioban.
1639 Gyergyo.

A XVII. század történetírói Gyirgio, Gyrgio, Gyergau, továbbá Jergau formában is megemlítik.

Az első szakaszban található mondatok helyreállított betűsorának a korabeli kiejtés szerinti olvasata:

Dínezs László pap mezsendë meg. Metté Gyorgóba.

A bot negyedik oldalának első két mondata arról tanúskodik, hogy a rovásbot elkészítéséhez szükséges faágat egy gyergyószéki pap, Dénes László nyeste le és tette alkalmatossá a rovásbetűk bemetszésére, amire ő maga rótta a bibliai neveket és a naptárt alkotó keresztneveket.

A függőleges vonallal elkülönített szakasz egy tizenhárom és egy nyolc szóból álló mondatot tartalmaz.  Az első mondat a második sorban végződik.

Az első mondat székely rovásjeleinek helyreállítás nélküli átbetűzése a következő:

HALTAGyUN͜K TNK  : OGyAG͜AA ˋˏ TOGyLSEG ATALVETAB͜O
GANOA IMJA  

A rovásbetűk helyreállítása után kapott szavak a lejegyzés sorrendjében:
 
Az első szó betűsora

1. H
2. A
3. L – A betűforma alapján egy L͜A betűösszevonás lehetősége is fennáll.
4. T

Olvasata: hálát

A második szó betűsora

1. A
2. Gy
3. U
4. N͜K

Olvasata: aggyunk

A harmadik szó betűsora

1. T   
2. N
3. K

Hiányzik a szó első szótagja. Lehetséges, hogy a rovásboton jelölték.

Olvasata: Istennek

A negyedik szó betűsora

1. O
2. Gy

Olvasata: hogy

A rovó, a Heródes (Eród^es) név esetében sem jelölte a szókezdő >h< betűt.

Az ötödik szó betűsora

1. A
2. G͜T vagy G͜A – Németh Gyula szerint ez az írásjegy a >d< és a >t< rovásbetűkre bontható, ám ez esetben a két rovásjel ily módon való összevonása, a sátor alak kialakítása teljességgel indokolatlan. Ugyanis mindkét rovásbetű főszára függőleges állású, így azokat egyetlen egy fővonal és a két mellékvonal bemetszésével is létre lehet volna hozni. Lehetséges, hogy ez az összevonás a >g< és a >t< rovásbetűkből áll, mert az Λ alak belsejében lévő rövid mellékvonal nem metszi, hanem csak érinti a jobboldali részt, éppen ezért ezzel a kiegészítéssel a rovó nem a >d<, hanem a >g< rovásbetűt hozta létre. A >g< rovásbetű baloldali szárára húzott vonallal a >t< rovásjelet alkotta meg, de a >g< rovásbetűt egy >a< betűvel is összevonhatta, de az utóbbit Marsigli tévesen másolta le. Ez utóbbi lehetőséget arra alapozom, hogy a 683r. oldalon a második sor 11. mezőjében, a László név lejegyzésekor az L͜A összerovásban Marsigli lehagyta az >a< betű felső mellékvonalát. Éppen ezért elképzelhető az is, hogy ez a ligatúra eredetileg nem >g< és a >t<, hanem a >g< és az >a< betűk összevonása volt.
3. [T]  A lemásolt betűsorból hiányzik, amennyiben az előző megállapítások közül a második elképzelés a helytálló.

Olvasata: ágat

Ennek a résznek az általam megadott feloldásával válik világossá, hogy a második sorban miért jegyezték le a tartalmilag sehová sem illeszkedő gyümölcsoltó szót, ami az előtte álló szöveg újraértelmezése után az ágat kifejezéssel már összefüggésbe hozható.

A hatodik szó betűsora

1. A
2. [D] – Úgy, mint a következő rovásbetű esetében a bevésett betűalak felismerhetetlenné válhatott ezért valószínűleg nem a másoló hibája miatt maradt ki a betűsorból. Az sem kizárt, hogy az első írásjegy egy A͜D összerovás volt.
3. O – Véleményem szerint az >a< rovásjel után látható két, balra és jobbra dőlő rövid vonás nem szóelválasztó jelzés, hanem a Dénes László kezdetű mondatban található „Lászó” név utolsó csonka magánhangzójához hasonlóan szintén egy betű maradványa, azaz az >o< rovásbetű felső és alsó mellékvonala. Mindezt alátámaszthatja, hogy ezek a rövid vonalak és a rovásszövegben lévő >o< betűk mellékvonalainak az elhelyezkedése és a dőlésszöge megegyezik. Az >o< betű íves részének az elhagyása szintén lehet másolási hiba, de az is elképzelhető, hogy a rovásbot felületének a roncsolódása következtében már csak ez a két apró mellékvonal volt azonosítható.
4. T 

Olvasata: adott  

A hetedik szó betűsora

1. O
2. Gy

Hasonlóképpen, mint az első kötőszónál itt sem jelölték a szókezdő >h< betűt.

Olvasata: hogy

A nyolcadik szó betűsora

1. [E] A lemásolt betűsorból hiányzik. Mivel hosszú magánhangzót jelölt szinte biztos, hogy a rovásboton feltüntették.
2. P – Az >l< és a >p< rovásbetűk hasonlósága miatt hibásan lemásolt betűalak. A tévesztés árulkodó jele, hogy a sátor alak a rovásemlék >l< vagy >g< rovásbetűinek az alakjához viszonyítva jóval zártabb.
3. S
4. E
5. G

Olvasata: épsége

A kilencedik szó betűsora

1. A
2. T
3. A
4. L

Olvasata: átal 

Ez a szó ebben a szövegkörnyezetben akadályoz, gátol, feltart stb. jelentéssel bír. A magyar nyelvjárásokban el-átal am. elgátol, eláll (utat), megakadályoz, útját állja vminek (Kapnikbánya és vid. NyK. II.375). A sors elátalta abbeli szándékát (Székelyföld Nyr. IV.404).    

A tizedik szó betűsora

1. V͜D – A >v< betű baloldali szárán egy haránt irányú rövid vonal látható, ezért az első írásjegy minden bizonnyal a >v< és a >d< rovásbetűk összerovás.
2. E
3. T

Olvasata: védett

A mondatban olvasható épsége átal védett megfogalmazás a mai magyar nyelvre az épségét megvédte formában írható át.
 
A szó után egy >a< rovásbetű következik, ami az a névelőnek felel meg.

A tizenegyedik szó betűsora

1. B͜O
2. G

A rövidített formában lejegyzett szó utolsó betűje a második sorba került. A két külön sorban lévő rovásjelet csak az elemzés közérthetőbbé tétele miatt másoltam egymás mellé.

Olvasata: bódog

A bódog szó B͜OG alakban rögzített rövidítését hat esetben használták a naptárban.

A tizenkettedik szó helyreállított betűsora    

1. A
2. [Sz] – Valószínűleg másolási hiba miatt hiányzik a betűsorból. 
3. Ny
4. N
5. A
6. K

Rontott betűsor, ami nemcsak hiányos, hanem a másolás során a botra rótt betűk tényleges alakja is megváltozott. Az eredeti betűsor megállapítását megkönnyítette, hogy az előtte álló bódog szót a naptárban minden esetben az asszony olvasatú SzNy rövidítés követi. A naptárban többször is megtalálható szókapcsolat alapján nyilvánvaló, hogy ebben az esetben is a Magyarok Nagyasszonyának a naptárban használt elnevezését metszették a fadarabra. A rovó, a naptárral ellentétben, itt az asszony szó első betűjét is rögzítette. A másoló azonban több hibát is vétett. Az >sz< rovásbetűt nem jegyezte le, az >ny< helyett egy >n<, az >n< helyett pedig egy >o< betűt írt. A következő szó első rovásjelének a felső végére, jobbra és lefelé húzott mellékvonal meglétéből arra lehet következtetni, hogy a tizenkettedik szó végén lévő a hangértékű rovásjel háromszög alakú részéhez egy >k< rovásbetűt csatoltak, de ez a rovásbetű önmagában is állhatott. Tehát az eredeti forrásban itt valószínűleg az ASzNyNAK rovásbetűk voltak bemetszve.        

Olvasata: asszonynak

A tizenharmadik szó betűsora

1. I – A főszárra húzott jobboldali mellékjel az előző szó utolsó betűjének a része.
2. M
3. [A] – A másolat betűsorából hiányzik, de mivel hosszú magánhangzó, a rovásboton minden bizonnyal jelölték.
4. J – A főszár tetejére húzott vonal nem másolási hiba, ugyanis a Bolognai emlék rovásábécéjében ez a betűforma is megtalálható j hangértékkel.
5. A

Olvasata: imája

A második sorban lévő mondat székely rovásjeleinek helyreállítás nélküli átbetűzése a következő:

N͜KOTKISzDOT GYÜMLCsOLO PRSTCs͜A PANONIA SzNISzLO JASzS

A rovásbetűk helyreállítása után kapott szavak a lejegyzés sorrendjében:
 
Az első szó betűsora
1. [B͜O]
2. N͜K
3. O
4. T

Mivel a magyar nyelvben nincs olyan szó, ami nk hangkapcsolattal kezdődik nyilvánvaló, hogy ez a betűsor nem teljes, azaz a szó elején álló rovásjelek nem lettek lemásolva. Az eredetileg itt lévő kifejezést a szöveg tartalma alapján határoztam meg, ami – mint ahogy a második szakasz első mondatának ágat szava – szintén tartalmi összefüggésben áll a mondat gyümölcsoltó szavával. A hiányzó szókezdő írásjegy, a bódog szó lejegyzése során használt B͜O ligatúra volt. 

Olvasata: bonkot

A tájnyelvek tanúsága szerint a bonk kifejezés a kerek, göbölyű, görcs, csomó stb. jelentésű gomb szavunk hangátvetéssel keletkezett változata.

A tájnyelvekben:
bong (gomb) Székelyföld Kassai J. Szókönyv II.291 ; Tsz.; Nyr. XV.472; Udvarhely m. Győrffy Iván; Csík m. Vadr.; Nyr. VI.471; Győrffy Iván; Háromszék m. MNy. VI.358; Háromszék m. Közép-Ajta Király Pál; Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478; XXI.144; Király Pál; Brassó m. Tatrang Nyr. II.476; fül[em] gombája Hegyalja Kassai J. Szókönyv II.238; Tamási Nyr. XXI.526; gömbkötő Eger Kassai J. Szókönyv II.239. 291.
1. gomb: csomó, bog (Göcsej Nyr. XIII.308). Gombra van kötfö [a kötél] (Göcsej Nyr. XIV.394)
2. gomb: [tréf.] fej. A gombodat leüttetem (Háromszék m. Vadr. 396).
3. gomb: evező mankója (Kis-Majtény Herman 0. Halászat K.).

bongos (gombos) Moldva, Klézse Nyr. III.335;
bongos-tő (gombos tű) Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478;
bonkos-tő (gombos tű) Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI. 144;
gömbös-tű v. -tő Répce mell. Nyr. XX.364; Vas m. Őrség Nyr. VII.272; Heves m. Névtelen 1840; Nógrád m. Nyr. VI.134; Esztergom és vid. Nyr. IX.540; XIX.239; Hegyalja Kassai J. Szókönyv II.292; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII.315).

Habár az UESZ szerint a gomb szó „finnugor egyeztetése, ill. a →boggal való összekapcsolása téves”, a hangalak és a jelentésbeli egyezések miatt mégis idekívánkozik a bog szó etimológiája is.
Az UESZ szerint a bog szavunk „Valószínűleg örökség a finnugor korból. Vogul (Szoszvai) pɔ̄χlip ’gomb’; osztják (felső-demjankai) poŋχəl ’csomó ‹a fán›’; zürjén (sziszolai) bugi̮ľ ’szemgolyó, szem’; mordvin pokoľ (erza) ’csomó, rög, darab’, (moksa) ’gombolyag’; finn punka ’kövér, testes ember’; lapp (norvéglapp) bug'ge ’púp, feldagadt, felduzzadt dolog’ [finnugor *puηka vagy *poŋka: ’csomó, duzzanat, dudor’]. A magyar szó eleji b-hez vö. →bal; a finnugor *ŋk > magyar g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb.”

A rovásszöveg tájnyelvi bonk szava minden bizonnyal a vad- és a nemes gyümölcsfaág párosításának a pontján a későbbiekben kialakuló látványra, jelenségre utal. Ugyanis a két vessző összeforradásakor az illesztésnél egy kinövés, bütyök, csomó képződik, ami egyben az oltás sikerességének az egyik legfőbb ismérve.

A második szó betűsora

1. [A]
2. K
3. I

A szó első betűje nem lett lemásolva.

Olvasata: aki

A harmadik szó betűsora

1. A – A rövid függőleges vonás arról árulkodik, hogy a fa felületének a sérülése következtében csak a rovásbetű főszárának az alsó része maradt meg. Meghatározása a szóvégi betűk alapján történt.
2. D
3. O
4. T

Olvasata: ádotta

A negyedik szó betűsora

1. Gy
2. Ü
3. M
4. [Ö] – A másolatban hiányzik, lehetséges, hogy a rovásboton jelölték.
5. L
6. Cs
7. O
8. L
9. T – A következő betű külső ívére húzott rövid vonal megléte alapján nem kizárt, hogy az eredetileg az >l< betűnek a baloldali főszárát érintette. Tehát lehetséges, hogy a boton, a hetedikként lemásolt >l< rovásjel helyén valójában egy L͜T összerovás volt.
10. O – A betűnek hiányzik az alsó mellékvonala.

Olvasata: gyümölcsoltó

Az ötödik szó betűsora

Ez a betűsor rendkívül pontatlanul lett lemásolva, amit nem csak a felület sérülése okozhatott, hanem az is közrejátszhatott, hogy a rovó ezt a szót is rövidített formában metszette be. Marsigli ezt a betűsort eperestia a másik személy pedig Prisia alakban oldotta fel, mely utóbbi Sándor Klára szerint a Gyergyószentmiklóstól északra fekvő Piricske-tetőt jelöli.

1. P
2. R
3. L – Itt eredetileg nem egy >s<, hanem az >l< rovásbetű volt, de a két mellékvonalat a másolat készítője nem jelölte. Marsigli nem csak itt hibázott, hanem a 675r. oldal felső sorában is, ahol a második mezőbe írt és apastalok olvasattal rendelkező áthúzott PS͜TLK betűsorban az >l< rovásjelnek csak az egyik mellékvonalát húzta meg. Elképzelhető az is, hogy a harmadik rovásjel a naptárban gyakran alkalmazott L͜A összerovás volt.
4. Gy → T – A Marsigli által írt betűsorba az ismeretlen személy belejavított és a >gy< rovásbetűt felülírta egy >t< rovásjellel.
5. A, R, A – A szó végén nem a Cs͜A ligatúra, hanem az >a<, >r<, >a< rovásbetűk állhattak. Ezek a betűk valószínűleg túl közel voltak egymáshoz és az első >a< rovásbetű alsó mellékvonala a fadarabon valószínűleg már nem volt látható ezért a másoló itt egy Cs͜A összerovást feltételezett.
Véleményem szerint ez a szó nem egy helynév, hanem egy cselekvés végrehajtásának az okára utal, melynek olvasata: parancsolatára[2]. Az eredeti betűsor valószínűleg PRL͜ATARA volt, melyben a >p<, és az >r< betűk a par rövidítésre utalnak, de nem kizárt egy parancsára olvasatú PR[N]CsARA betűsor sem.

A hatodik szó betűsora

A betűsor feloldása Marsigli szerint epannonia. A másik személy által megadott olvasat Panonia.

1. P
2. A
3. N
4. O
5. N
6. I
7. A – Szintén Marsigli figyelmetlensége miatt a következő szó betűsorában lévő második rovásjel került ennek a sornak a végére. Tehát ez a szó eredetileg hat lerótt betűből állhatott.

Olvasata: Pannóni

A hetedik szó betűsora

Marsigli a βaniβlo, a másik személy pedig a Stanislaus olvasatot írta a betűsor alá.

1. Sz
2. [A] – Marsigli az eredeti betűsor >sz< és >a< rovásjelét felcserélte, melynek következtében az utóbbi az előző szó betűsorának a végére került.
3. N
4. I
5. Sz
6. L
7. O – A B-kéz pótlása.

Olvasata: Szaniszló

Meglátásom szerint a fadarabra rótt Pannóni szó nem a Kárpát-medence egykori földrajzi nevére utal, hanem egy vezetéknév, ami az azt követő Szaniszló utónévvel együtt egy személynevet alkot. A Pannóni vezetéknév meglehetősen ritka volt a székelyeknél, eddig csupán egyetlen egy olyan középkori forrásra akadtam, amelyben megtalálható.
Felső Torja Pannoni Gabor Jőveveni ember, Szekel Bol. eleteigh szolgalta, de az őrőks. Fejedeleme volt, egi Fia marat Jstvan, Szekel Bol. Jobbagja, praetendal hozza.[3]

A nyolcadik szó betűsora

Rontott betűsor, ami lehet az előző keresztnév betűinek tévedésből való újramásolása vagy, mint az első sor kezdő mondatában olvasható személynév esetében – mivel ez a mondat szintén vallási tartalmú és egy konkrét dolog megáldásáról szól – egy gyergyószéki vallási közösség gyakran használt lelkipásztori megnevezése.

1. P – A két alsó mellékvonal hiányzik ugyan, de a felső jóval hosszabb, mint a rovásemlék >i< rovásbetűinek a mellékvonala és megegyezik a >p< rovásbetűk felső mellékvonalainak a hosszával.
2. A – A szó első két betűjét a B-kéz is áthúzta.
3. P – Mindhárom mellékvonal hiányzik.
4. S – Nem volt az eredeti betűsorban, talán az előző >p< rovásjel megismétlése tévedésből.

Olvasata: pap

A rovásbot negyedik oldalára rótt szöveg feltételezett olvasata a korabeli kiejtéssel a következő:

Hálát aggyunk istennek hogy ágat adott hogy épsége átal védett a Bódogasszonynak imája. Bonkot aki ádotta Gyümölcsoltó parancsolatára Pannóni Szaniszló pap.


A 679r. oldal megfejtetlen szövegrészének elemzése, helyreállítása


Erre az oldalra Jézus életének főbb eseményeihez kapcsolódó hely- és személyneveket írtak. A különböző eseményekre utaló szavak időrendisége azonban nem megfelelő, mert pl. Jézus első kihallgatása nem Heródes, hanem Annás püspök által történt meg.[4]
A második sor jobb szélén lévő áthúzott betűsort Marsigli nem tudta értelmezni, de a B-kéz által leírt Sindoneuſsok feloldás is hibás.[5] Az ettől balra lévő, értelmezhetetlennek tartott betűsort eddig senkinek sem sikerült megfelelően feloldania. Ez a rövid, mindössze öt lejegyzett betűből álló szó a szenvedéstörténettel kapcsolatos, Jézus megpróbáltatásaira, testi- és lelki sanyargatásának a folyamatára vonatkozik.

A fadarab harmadik oldalán Jézus életének főbb helyszíneit sorolták fel
/A kép forrása: A székely írás emlékei/

 A hiányos betűsor átírása jobbról-balra haladva a következő:

1. K
2. N
3. [Z] – A rovásbetű hiánya valószínűleg Marsigli tévesztése.
4. T
5. S
6. A

A betűsorból három magánhangzó (nem biztos, hogy a rovásboton mindegyiket jelölték) és egy mássalhangzó hiányzik, melyek beillesztése után az alábbi szót kaptam:

kínzatása

Ezzel az egyetlen egy szóval tulajdonképpen Jézus szenvedéstörténetére, az ostorozásra, a kínzócölöp cipelésére, a töviskoszorúval való megkoronázásra, a tenyerének és lábfejének vasszegekkel történő átütésére, testének megfeszítésére és a lelki megpróbáltatásokra utaltak. Telegdi János hasonló megfogalmazásban a kínzaték szóval utalt Jézus meggyötrésére, a Rudimenta című művének rovásbetűkkel írt mutatványában.

A kín szó a nyelvemlékeinkben a következő formában fordul elő:
kinʒotviatwl sz. (HB.);
1372 u./ kÿnʒaʃa (JókK. 158);
1493 k. kenzodom (FestK. 369);
1598 kínzaték (Telegdi János, Rudimenta. [...] születteték Szűz Máriátul, kínzaték Pontiusnak alatta [...])

A tájbeszédben előforduló alakok:
kín {kén Székelyföld Tsz.; Nyr. IV.183; Udvarhely m. Vadr. 22; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos;
kën Palócság Nyr, XXII.76;
kên Mátra vid. Bodony Nyr. XXIV.94).
kínos {kénos Székelyföld MNy. V.352; Udvarhely m. Vadr. 22).
kínoz [kénoz Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Moldvai csáng. Nyr. III.3).

A kínzatása szót megelőző, a Marsigli által lemásolt és később áthúzott betűsor egy mondatot rejt, ami három szóból áll. A székely betűk helyreállítás nélküli átbetűzése a következő:

N͜AGY NY L ZSI:SZONKVARSE

A rovásbetűk beazonosítása és alakjuk helyreállítása után meghatározott szavak:

Az első szó betűsora

1. N͜A – Szintén ezt a ligatúrát  használták a 679r., a 683r. és a 685r. oldalon a Kánában, a Bernal és az Annás püspek nevek lejegyzésekor.
2. Gy

Olvasata: nagy

A második szó betűsora

1. E – Másolási hiba. Az >e< vagy >é< helyett az >ny< rovásjelet jegyezték le.
2. L
3. Zs
4. I
5. J – Hiányzik a főszár felső végén lévő mellékvonal. A rovásjel mellett lévő pontszerű jel nem szóelválasztó jelzés, hanem minden bizonnyal a betű mellékvonalának a fa felületén észlelhető maradványa.
6. O
7. N – Nem kizárt, hogy itt eredetileg egy, a nagy szó lejegyzésekor alkalmazott N͜A összerovás volt.
8. K

Olvasata: Élizsijonnak

A harmadik szó betűsora

1. V
2. A
3. R
4. S
5. B – Újabb másolási hiba. Itt eredetileg két különálló rovásbetű, a >b< és az >n< állt, amit a másoló az e illetve az é hangot jelölő rovásbetűvel tévesztett össze. Két önmagában álló és nem egy összevont rovásbetűvel jelölték a -ban ragot a 679.r oldalon a Galiliában és a Kánában szavak lejegyzésekor. Tehát a szóvégi >b< és >n< rovásbetűkkel a -ban határozóragot jelölték.
6. N

Olvasata: városában

A botra rótt Élizsijon szó egy helynév, ami a görög mitológia Élüszion-nak (Ἠλύσιον) nevezett túlvilági helyszínének, jelenleg példa nélküli, magyarosított változata. Ebben a mennyei városban az istenek által kedvelt emberek a haláluk után „minden fáradtság és baj nélkül, zavartalan boldogságban élnek”.[6]
Különös, hogy Dénes László pap, aki a rovásbot elkészítője és egyben rovója is volt, egy olyan kifejezést használt az üdvösséget, az örök életet érdemelt emberek lakhelyének a megnevezésére, a keresztény vallásban megszokott Mennyország[7] helymegjelölés helyett, ami az Újszövetségben ebben a formában nem található meg. Az ókori görög szerzők köztük Homérosz, Odüsszeia című hőseposzában vagy Vergilius, Georgica című tankölteményében viszont megemlítik ezt a Földöntúli paradicsomkertet, mely kifejezés a botra rótt magyaros változatnak lehetett az alapja. Az aacheni székesegyházban is található egy felirat, amelyben a Mennyországot jelölő színtér neve párhuzamba állítható a rovásboton olvasható helynév második szótagjával. A Barbarossa Frigyes által adományozott csilláron a következő felirat olvasható: Itt megmutatkozol, Jeruzsálem, mennyei Sion, számunkra a béke sátra és a boldog megnyugvás reménye. Ebből kifolyólag lehetséges, hogy az Újszövetségben is megemlített Sion[8], ami tehát szintén a megváltott ember lakóhelyét, a Mennyországot, az üdvösséget jelképezi, azonos a görög Élüszion (Ἠλύσιον) valamint a magyaros átírással keletkezett Élizsijon szavakban található -szion, és -zsijon szótagokkal.
A Bolognai Rovásemlék szövegében található és azzal megegyező vagy ahhoz hasonló hangalakú magyaros átírásnak a korabeli magyar nyelvű iratokban eddig még nem akadtam párhuzamára. A helynév egyik legkorábbi és magyar nyelvű szövegkörnyezetben való előfordulását, Vergilius, Georgica című mezőgazdasági tankölteményének egy XVI. századi latin-magyar nyelvű iskolai kéziratában találtam meg, de ebben az esetben a művet lefordító diák megtartotta a latin „Elysium” alakot. [...]Jollehet a’ Görögök ditserik az Elysium az bódoghok helye mezeit;[...]

Az Online etimológiai szótár értelmezésében:
Elysium Ismeretlen eredetű szó, talán az ógörög nyelvből (egy nem IE mediterrán nyelv alsó rétegébe tartózó kifejezésből) származik. Átvitt értelemben a teljes boldogságnak a megfogalmazására is használják.
Elysian „az Elysiumhoz, az áldottak halál utáni lakhelyéhez tartozó”, ebből adódóan „nagyon boldog, a legmagasabb boldogság állapotában lévő”.

Jézus életének főbb eseményeire utaló mondatnak és a különálló szónak az olvasata:

Nagy Élizsijonnak városában. Kínzatása.


Összefoglalás

A rovásbetűkkel írt szöveg feloldásával két fontos adatra is fény derült. Az egyik, hogy a rovásbotot Dénes László pap készítette, a másik pedig az, hogy a tárgyat, mint ahogy azt egyébként Marsigli a bevezetőjében leírta, valóban Gyergyószéken, annak valamelyik településén őrizték. Miután ismertté vált a botnaptár rovójának és a beoltott gyümölcsfaágat megáldó személynek a neve is, aki Pannóni Szaniszló pap volt, a korabeli források áttanulmányozásával akár az elveszett rovásbot elkészítésének a pontos idejét is meg lehetne határozni.[9] A rovásfelirat keletkezési idejének a szöveg nyelvállapota alapján történt meghatározását kiegészítheti, hogy a székelyföldi térség földrajzi nevének a rovásemlékben olvasható Gyorgó vagy Gyorgyó alakja nagyjából 1332-1466-ig volt használatban.
Amennyiben a rovásbot negyedik oldalára valóban a vallási képzet szülte város nevét rótták, annak magyaros formája is gazdagítja a magyar nyelvtörténeti adatbázist, hiszen a görög mitológiából ismert helynév Élizsijon formában való korabeli átírására eddig egyetlen egy példánk sem volt.

A rovásbot negyedik oldalának hálát kifejező és a beoltott gyümölcsfaág megáldásának az elvégzését közlő szöveg lehetséges betűsora és legvalószínűbb olvasata

A rovásbot harmadik oldalán egykor volt rovásfelirat feltételezett betűsora és annak olvasata

Antal Csaba

Jegyzet:

[1] Vásáry István fordítása.
[2] Nyelvi példa: „Nem tarttyatok ystennek paranczolattyat” (JordC. 401).
[3] 1635. október 19. Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék katonai összeírása. A kézdiszéki hadköteles székelyek jegyzéke.
[4] A rovásemlékben a Jézus kihallgatásához kapcsolódó személynevek sorrendje a rovásszöveg írásirányát (jobbról-balra) követve: Heródes, Pilátus /679r./, Annás püspök, Kajafás /685r/. A tényleges időrendben a következő: Annás püspök, Kajafás, Pilátus, Heródes..
[5] Sándor Klára feltételezése, hogy az áthúzott rész második felének az olvasata Szidón városa.
[6] Ókori lexikon.
[7] A megdicsőülés helyének, Isten országának a leírására is használt menny szavunk a következő megfogalmazásokban fordul elő a nyelvemlékeinkben: Enekletek vrnak ki fel ment menńek menńere (17.) Menyeknek orzagaban (JordC. 366); Menyben meneo; Menniegben vagion (DebrC. 1); Ha az Cristussal eggyuet foeltamattatok, az mennyejeket keressetek, áhol az Chirstus az istennek jobjan uel (Szár:Cat.F2)
[8] „Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez,”[...] /Zsid. 12 : 22/.
[9] Sándor Klára a naptár ünnepeinek a vizsgálata, a rovásszöveg elkészítésekor alkalmazott betűkészlet, a rovásbetűk használatának szabályai és a nyelvi jellegzetességek alapján a XV. század második felére, de az 1480-as éveknél korábbra teszi a rovásemlék keletkezését. 

Irodalom:

Benkő Elek-Sándor Klára-Vásáry István, A székely írás emlékei, 2021
Csallány Dezső, A székely-magyar rovásírás emlékei, A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960
Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár IX. kötet. Főszerkesztő: Vámszer Márta. Anyagát gyűjtötte: Szabó T. Attila, 1997
Kölönte Béla, Gyergyó története a kialakulástól a határőrség szervezéséig, 1910
Kriza János, Erdélyi tájszótár, 1926
Magyar nyelvtörténeti szótár, második kötet, szerk. Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond, 1891
Németh Gyula, A magyar rovásírás (A Magyar nyelvtudomány kézikönyve II/2. füzet.) 1934
Régi magyar iskolai Georgica-fordítás; szerk. Borzsák István, Kecskeméti Gábor; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1993
Ókori lexikon 1., Szerkesztette: Pecz Vilmos, 1902
Online etymology dictionary
Sándor Klára, A székely írás reneszánsza, 2017
Sebestyén Gyula, A magyar rovásírás hiteles emlékei, 1915
Székely oklevéltár I. kötet. 1211—1519.
Székely oklevéltár IV. kötet, 1264—1707.
Székely oklevéltár V. kötet, 1896
Székely oklevéltár VI. kötet, 1897
Székely oklevéltár VIII. kötet (1219-1776)
Székely oklevéltár IV Új sorozat, 1997
Székely oklevéltár V Új sorozat, 1999
Szinnyei József, Magyar tájszótár I, II
UESZ, Új magyar etimológiai szótár