2023 augusztusában egy kb. 6 cm átmérővel rendelkező bronz tükör került elő Vukovár közelében. A fémkereső eszköz segítségével megtalált tárgy hátlapján, a peremhez közel, egy megközelítőleg huszonhét betűből álló felirat fut körbe, ami tíz különböző alakú írásjegyből áll. A tükör közepén, az elnagyolt testalkata miatt meghatározhatatlan fajtájú állatot, az egyik jellegzetessége ‒ hosszú és keskeny farok ‒ és a korabeli társadalom hitvilágát, gyakran használt jelképeit ismerve, talán egy bikát ábrázoltak.[1]

 Ismeretlen korból származó bronz tükör[2]
/Horvátország, Vukovár/

A gondolat rögzítésére használt betűk a nyugati török írásrendszerben, elsősorban annak észak-kaukázusi változatában lelhetők fel, melyek közül négy teljesen megegyezik, egy pedig hasonlóságot mutat az avar korból származó nagyszentmiklósi kincseken látható rovásbetűk alakjával. A betűk állása azt mutatja, hogy azokat az óramutató járásával ellentétes irányba haladva vésték be. A szöveg feloldását nehezíti, hogy kizárólag a mássalhangzókat jegyezték le és némely rovásbetű alakja a felületi korrózió kialakulása miatt nehezen vagy egyáltalán nem azonosítható. Úgy tűnik, hogy a szóközöket jelölték, néhol központozást lehet észlelni, de nem zárható ki, hogy pusztán az oxidáció következtében kialakult anyaghibáról van szó. A szöveg kezdetének vagy éppen a végének és a szóközöknek a meghatározását könnyítheti meg a betűk megfigyelhető torlódása, a méretük csökkenése valamint az, hogy egy-egy kifejezés lejegyzésének a megkezdésekor a tükröt egy kissé jobban elforgatták. Ez utóbbi jelenség figyelhető meg például a fogantyúnál. Az >l< hangértékű és az előtte álló íves és két mellékvonallal ellátott rovásbetű, ugyanabban a sorrendben, háromszor is előfordul egymás mellett, amiből arra lehet következtetni, hogy az egy szó vagy annak az első szótagja lehet.  
A betűk hangértékének a meghatározása után kapott néhány kifejezés alapján úgy vélem, hogy a szöveg türk nyelvű, melyben a megszemélyesített tükör beszédét, vagy a tárgyat használó személyhez, minden bizonnyal egy nőhöz szóló, a kedvese által neki címzett üzenetet olvashatjuk.[3] Például szóba kerül az emberi érzelmeknek az arcon is megjelenő ismérvei, a derűre utaló mosolygás és a vidámság ellentéte a szomorkodás.

    A tükrön látható írásjegyek párhuzamai a Bajcsorov által megadott hangértékekkel

A nagyszentmiklósi aranykincseken legtöbbször előforduló kétszavas mondat, melynek az első szavában lévő utolsó három rovásbetű megtalálható a vukovári lelet feliratában is[4]  

A nyugati ótörök írás betűi és azok előfordulása más írásrendszerekben
/Байчоров után/

A felirat írástörténeti jelentőségét növeli, hogy a szövegben lévő rovásbetűk megegyeznek a Kárpát-medence avar kori írásemlékeinek a jelkészletével illetve, hogy a szöveg terjedelmesebb, mint a hazánkban előkerült korabeli, pusztán néhány szavas feliratok. Mindez nagyban hozzájárulhat a máig bizonytalan olvasatú rovásemlékek megfejtéséhez és értelmezéséhez.   

Antal Csaba

Jegyzet:

[1] Az állat fejénél kialakult anyaghiba miatt nem lehet eldönteni, hogy az állatnak vannak-e szarvai.
[2] A tükrön lévő rovásbetűk párhuzamai alapján a lelet a VIII-IX. században készülhetett. A nyílvesszőre hasonlító rovásbetű a nagyszentmiklósi jel korai változata lehet, ami a lelet VIII. század előtti keltezésére is lehetőséget kínál.
[3] Egy kifejezés a magyar nyelv szókincsében is megtalálható.
[4] A feliratot öt különböző eszközre is beütötték. 

Irodalom:

Сосланбек Якубович Байчоров, Древнетюркские рунические памятники Европы, 1989.
Gerard Clauson, An etymological dictionary of pre-thirteenth-century turkish, 1972
Martti Räsänen, Versuch eines etymologischen wörterbuchs der türksprachen, 1969