Peremes tükör

A párhuzamai alapján Kr. e. VI-V. században készült, bronzból öntött 31 cm átmérőjű tükör, szórványként került elő 1908-ban, Maros megyében a Kis-Küküllő-völgy felső területén, Makfalva közelében. A tárgy nyakrészén három véset jel látható. Ezek a bekarcolások, mivel a vájatokat a tükör többi felületéhez hasonlóan egyenletes zöld patinaréteg vonja be, valószínűleg az eszközzel egykorúak.
Harmatta János megállapítása az, hogy az arámi írásjelekkel rótt felirat kimmer-szkíta nyelvű és a betűk balról-jobbra haladva „ṣṭr” hangértékkel rendelkeznek. Mindezek alapján a „Čiθrā” olvasatot adta meg, ami szerinte egy női név.
Fehér Bence úgy véli, hogy „a szándékos jelek inkább írásnak, mint tulajdonjegynek tűnnek, az írásrendszer azonban ismeretlen (talán görög eredetű, de ebben a formában nem görög: szkíta írás?)”. 

A tükör vésett jelei
/Képrészlet. Teljes kép: Vágó Ádám, A Kárpát-medence ősi kincsei/

A jelek feloldása

Az írás összképe azt mutatja – a betűk kissé jobbra dőlnek és a sorvezetés jobbra lefelé csökken – hogy, a jelek bekarcolását balról-jobbra végezték el az ógörög vagy az azzal rokon írásrendszer(ek) jelkészletének a felhasználásával. A betűk hangértéke sorrendben a következő:

1. CS – azonos hangértékkel a tiszavasvári szkíta agyagedény töredék aljának írásában szintén megtalálható. (lásd lentebb) A jelforma alapja az ógörög S betű lehet. (s=cs hangpár)
2. O
3. L, Q és A – betűösszevonás, melyben a Q betű az L szára és a mellé vésett párhuzamos vonal összessége, az A betű pedig az L és a legalsó, 7°-ban balra dőlő vonalból áll.

A felirat (fent) valamint az összevont betűk szétbontásával kapott jelsor (lent) 

A bevésett felirat lehetséges olvasata csolqa (IPA: t͡ʃolqɒ). A meghatározott kifejezés jelentésének a megállapítása során, figyelembe véve a hangváltozásokat is és feltételezve azt, hogy a szótő csol, a következő szavakat vettem számításba.

Az uráli nyelvekben:
Proto uráli: *ćOlkV- ~ *ćElkV- ’ragyog, fénylik’.
Magyar: csillog, sajog, csillag, csillámlik, csёllag (tájszó), szillámpózik (’káprázik’ moldvai csángó), csíl (’aranyszál’ csángó). 
Mordvin: ćiĺd́or ’csillog, pislákol, ragyog’.
Cseremisz: cǝ̑lɣǝ̑ža-, ćǝ̑lɣǝ̑ža- ’pislákol, vibrál’; colɣǝ̑ža-, ćolɣǝ̑ža- ’pislákol, ragyog, világít’; colɣǝ ’villám’; cǝ̑lɣǝ̑ža- ’szikra’.
Votják: č́iĺal-, śiĺal-, śijal- č́ilal- ’ragyog’.
Zürjén: ʒ́uljal-, ʒ́uĺĺal- ’gyengén ragyog, csillámlik’.
Osztják: śŭлpĭ- ’pislákol a sötétben’; śuli- ’ragyog, villog, szikra’.
Vogul: śülɣ-, süll-, śulɣ- ’szikra’.

A dravida nyelvekben:
Tamil: teḷ, teḷku (teḷki-) ’tisztává válni’; teḷḷu (teḷḷi-) ’tisztának lenni, tisztán ragyog, csillog’, teḷi ’tisztává válni’; teḷir ’ragyogni, szikra’; tuḷakkam ’fényesség, nagyszerűség’; tuḷakku (tuḷakki-) ’fényezni’; tulakku (tulakki-) ’fényezni, csiszol, ragyogóvá tesz, megvilágít, tisztít, éles, fény’.
Malayalam: teḷi ’tisztaság, fényesség’.
Kannada: tiḷi, taḷi ’tisztává válni, tiszta, fényessé válik, felcsillan; tisztaság, fényerő’; toḷagu ’ragyogni, ragyogás, nagyszerűség’.
Tulu: tiḷi ’átlátszó, tiszta’; teli, seli ’tiszta’.
Telugu: teli ’fehér, tiszta’.

Tamil: (c=cs) cokucu ’kifinomult, tisztaság, fényűzés, finom munka, kiváló minőségű’; cokkam, cokku ’tisztaság, kiválóság, szépség’; cokkan ’jóképű ember’.
Malayalam: cokkam ’szépség’.
Kannada: cokka, cokkaṭa, cokkaḷa ’szépség, finomság, szép, báj’; ’tisztaság’.
Tulu: cokka ’tiszta, eredeti, csinos’.
A ’cs’ hang elkopásával(?):
Tamil: oḷi ’fény, fényerő, ragyogás, nap, hold, csillag, tűz, napsütés, lámpa, szépség’.
Malayalam: oḷi ’csodálatos, fényes’.
Kannada: oḷa ’ragyog, lángol’.
Tulu: oḷi ’fény, ragyogás’.

Az altáji nyelvekben (ç=cs):
Ótörök: çoğ ’ragyog, ragyogás, dicsfény (Nap)’; ’láng, hő’; jal- ’meggyullad, éget, ragyog’; jalɨn ’láng’; silik (s=sz) ’tiszta, sima’.
Ujgur: çoğ ’ragyogás, dicsfény’.
Csagatáj: çoğ ’vörösen izzó’.
Török: cilâh (dzsilah) ’fényes’; jıldız ’csillag’; jalɨn ’láng’.
Teleut, altaji és lebedi nyelvjárás: çalu ’ragyog’.
Ujgur: jalın ’láng’.
Csagatáj: jalin ’láng’.
Üzbég: jalɨŋ ’láng’.
Hakasz: čalɨn ’láng’.
Kirgiz: ǯalɨn ’láng’.
Nogáj: jalɨn ’láng’.
Gagauz: jalɨn ’láng’.
Karaim: jalɨn ’láng’.
Karakalpak: žalɨn ’láng’.
Kumik: jalɨn ’láng’.
Kazak: jalkı ’ragyog’; jalkın ’láng, villám’; žalɨn ’láng’.
Írott mongol: ǯali ’láng’.
Halha: ʒaĺ ’láng’.
Burját: zali ’láng’.
Kalmük: zäĺǝ ’láng’.
Csuvas: śulăm, śolăm (ś=s) ’láng’.

Szanszkrit (ć=cs, j=dzs):
ćak ’ragyog’.
ćoksha ’tiszta’; ’tisztességes’; ’okos, ügyes’; ’kellemes, elragadó, gyönyörű’.
jval ’fényesen égni, lángol, láng, világít, ragyog’.
jvala ’lángoló, csillogó, ragyogó’.

Perzsa (j=dzs; ch=cs):
jālí ’ragyogó’; ’fényezett’.
chirāgh ’egy lámpa’; ’fény’. 

Gael:
soillse (szailse) ’tisztaság, fényesség, ragyogás’; ’fény’.
soillsich (szailsih) ’fényesít, tisztul’; ’megvilágít, csillog’.
soillseach (szailsah) ’fényes, tiszta, átlátszó, csillogó, fényt áraszt’; ’fényessé válik’ vagy ’kitisztul’. solasach (szolaszah) ’világító, csillogó’; ’csupa fény’.
solusach (szoluszah) ’világító, fénylő, ragyog’.

Ógörög (szókezdő cs>sz hangváltozás?): 
szélasz, szela, szélaosz, szélagosz ’fény, ragyogás, fényesség’. (magyar: csёllag tájszó)
szelágosz ’fénysugár’.
szelászko ’ragyog’.
szelaszma, szelaszmosz ’ragyogó’. (moldvai csángó: szillámpózik)

A sumer nyelvben:
zal ’ragyog’. /PSD/. 
zal ’ragyog, süt’ /Labat/.
zalag ’ragyog’; ’fény’; ’fényes, ragyogni’. /PSD/.
zalag ’világos, tiszta’; zalág ’ragyog, fény, világosság, mész’ /Labat/.
sulug ’tiszta’ /PSD/.

Az ÚESz szerint a csillog szavunk „származékszó, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. A szótőhöz vö.: vog. (AK.) śülγ- ’szikrázik, sziporkázik, csillog’; osztj. (Kaz.) śŭʌpı̆- ’fénylik, ragyog <a sötétben> ’; zürj. (Sz.) ȝ́uljal- ’felcsillan, csillámlik, fénylik’; votj. (Sz.) č́iľal- ’fénylik, ragyog’; cser. (KH.) cǝ̑lγǝ̑ža- ’felcsillan, csillámlik, fénylik〈hó〉’; md. (E.) ćiľďor moľe- ’fénylik, ragyog, felcsillan, csillámlik’ moľe- ’megy, jár’); karj. ťš́ilkettö- ’felcsillan, csillámlik, fénylik’ [fgr. ćᴕlkɜ- ~ ćᴕ̈lkɜ- ’fénylik, ragyog, felcsillan, csillámlik’].. Tőigeként csak a vogulban, a további rokon nyelvekben képzőkkel. A veláris és palatális magánhangzók feltételezett alapnyelvi váltakozása a szócsalád hangutánzó-hangfestő eredetével magyarázható. A szóvég: -g gyakorító képző, illetve -n mozzanatos képző.”

Agyagtáltöredék alja

A kézzel formált durva felületű agyagedény töredékei, egy sír mellékleteként kerültek elő Tiszavasvári közelében. Az írásjegyeket a kiégetés előtt karcolták a 11,2 cm átmérővel rendelkező edényfenékre.
Harmatta szerint az írásrendszer a tükörével megegyezően szintén arámi eredetű. A három (valójában kettő) írásjelet szerinte jobbról-balra karcolták be, melyek hangértéke „zzy”. Ezekből a „Zizāyu-” névalakot és kevésbé valószínűsítve az „életüdítő” kifejezést határozta meg.

A tál töredékének az alja
/MNM felvétele/

Az edény fenekén lévő jelek feloldása az írás irányának megfelelően, balról-jobbra a következő:

1. A  – az írásjegy nagyjából az edényalj középvonalában helyezkedik el, ezért nem kizárt, hogy előtte volt még egy jel, ami a felület kopása miatt már nem azonosítható. A sátor alakot képző vonalakat egy vízszintesen húzott vonás köti össze, ami Harmatta rajzán hiányzik.
2. CS – hasonló formában és azonos hangértékkel a makfalva-i bronztükrön szintén megtalálható. Harmatta csak a két függőleges és egymással párhuzamos karcolást vette figyelembe, az ezeket összekötő vonal elkerülte a figyelmét, ezért az általa közölt olvasat helytelen. 

Az edény alján lévő betűk

A felirat olvasata ’acs’ (IPA: ɒt͡ʃ), melynek jelentései a következők lehetnek.

Ótörök: aç (acs) ’éhes’; ’éhes lesz, éhezik’.
Török: aç ’éhes’.
Kun: aç, aš (as) ’éhes’.
Ujgur: aç ’éhes, szűkölködő’.
Csagatáj: aç ’szegény, éhes’.
Jakut: aš ’éhes’.
Koibal-karagaszas: ais ’éhes’.
Kirgiz: aç ’éhes’.
Azerbajdzsáni: as (asz) ’éhes’.
Baskír: as ’éhes’.
Kazak: aç ’éhes’.
Tatár: aç ’éhes’.
Türkmén: aç ’éhes’.

Ótörök, török: aš ’étkezés, étel’. 
Ótörök: aša ’enni’.
Középtörök: aš ’étel’.
Kun: aš ’étel’.
Baskír: aš étel, aša- ’enni’.
Kazak: as ’étel’.
Kirgiz: aš ’étel’.
Krími tatár: aš ’étel’.
Tatár: aš étel, aša ’enni’.
Türkmén: aš ’étel’.
Karahánida: aš ’étel’, aša- ’enni’.
Ujgur: aš ’étel’.
Azerbajdzsáni: aš ’kása’.
Türkmén: aš ’étel’.
Hakasz: as ’étel’.
Haladzs: āš, ɔ̄š ’étel’.
Jakut: as ’étel’.
Csuvas: aš ’hús’.
Dolgán: as étel, as- ’enni’.
Tuvai: a'š ’étel’, ažā- ’etetni’.
Tofalar: aša- ’etetni’.
Nogáj: aša- ’enni’.
Balkár: aša- ’enni’.
Karaim: aša- ’enni’.

Perzsa: āš ’leves, zabkása’.

Szanszkrit:
ás ’enni’.
ása ’étkező, étkezés’.
ásaka ’étkezés.
ási ’ételfogyasztás’.
ásita ’evett’; ’enni adott’; ’falánk’.
ásin ’étkezés’. 

Magyar: vacsora ’esti étkezés’ (vacs+ora összetétel, eredetileg maradék étel jelentéssel? Lásd lent a ’v’ elkopásával, dravida ecci ’ételmaradék’ és era ’étel’).

Vacsora jelentéssel rendelkező szavak:
Erza: vacso.
Belarusz: vjacséra.
Szerbhorvát: vecsera.
Bolgár: vecsérja.
Cseh: vecsere.
Ukrán: vecsérja.
Szlovák: vecsera.
Szlovén: vecserja.
Szerbhorvát: vecsera.
Macedón: vecsera.

Dravida nyelvek (cc=cs, ṭṭ=t):
Tamil: attāḷam ’vacsora’; vāṭṭu ’pörkölt’ vagy ’sült hús’ vagy ’zöldség’, eccam ’maradék, ételmaradék’.
Malayalam: attār̤am ’vacsora; eccil, iccil ’maradék’; ecci ’ételmaradék’.
Kota: ecl ’ételmaradék, szertartás során elfogyasztott ételek’.
Kodagu: ecci ’ételmaradékok, melyek étkezés közben a padlóra hullnak’.

Az era szótag jelentése a dravida nyelvekben.
Telugu: era ’étel’.
Proto dél-dravida: Ir-ai ’étel’.

A tál másik töredéke az IYI felirattal
/MNM felvétele/

A tükör és a tiszavasvári edénytöredék írásjegyeinek párhuzamai
(az összehasonlításnál a szabályos hangmegfelelés is figyelembe lett véve. Az eltérő hangérték külön jelölve)

A regölyi „grafémák”

A Kr.e. 7. század utolsó harmadára datált pannon halomsír 2011-12-es feltárása során előkerült leletanyag néhány kerámiatöredékén, bekarcolt írásjegyeket találtak. Két edény fenéktöredékének és egy edény válltöredékének a jelei alakilag az előző két tárgy a hangértékű betűivel állíthatók párhuzamba. Lehetséges, hogy a regölyi edényaljakra a tiszavasvári edény fenekén lévő acs szó rövidítését vájták be.

Összefoglalás:
A tükör nyakrészére vésett szó az eszköz legjellemzőbb tulajdonságára, a rendkívül finom csiszolás során létrejövő fényes fémfelület ragyogására, csillogására utal. A hangalak alapján a csolqa szó legközelebbi párhuzamai, ’ragyog, fénylik, csillog’ jelentéssel, a magyar és a cseremisz nyelvben találhatók.
Mivel az edény aljára karcolt, a török nyelvekben ’éhes’ jelentéssel rendelkező acs felirat csak akkor vált láthatóvá, ha a kerámiát üres állapotban lefelé fordították, egyfajta játékos „éhes vagyok!” felszólításként is értelmezhető. 

Antal Csaba

Irodalom

Fehér Bence, A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye I. 2020
Francis Joseph Steingass, A Comprehensive Persian-English Dictionary 1892
Harmatta János, Eltűnt nyelvek és írások nyomában, Antik Tanulmányok 34. 1989-90
Henry George Liddell, Robert Scott, A greek-english lexicon 1996
Kuun Géza, Codex Cumanicus 1880
Mihail Romanovics Fedotov, этимологический словарь чувашского языка 1996
Monier Williams, A Sanskrit-English dictionary 1872
Robert Archibald Armstrong, A gaelic dictionary 1825
Szinnyei József, Magyar tájszótár, I. kötet
The Pennsylvania Sumerian Dictionary
The Tower of Babel
Thomas Burrow, Emeneau Murray Barnson, A Dravidian etymological dictionary 1984
Új magyar etimológiai szótár
Vágó Ádám, A Kárpát-medence ősi kincsei 2015