Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar és a török népzenék összehasonlítása során felismerték, hogy a magyar népzene ősi rétege, népi hangszereink eredete keletebbre és délebbre mutat, mint a finnek és az uráli finnugorok, vagy az obi-ugorok által lakott területek. Bartók a törökországi yürük népcsoportnál végzett gyűjtése után kijelentette, hogy a rendelkezésére álló anyag elegendő bizonyítékot enged meg a legközelebbi rokonságra, azaz mindkét anyag azonosságára. Ez az azonosság megdönthetetlen bizonyítéka ezen dallamok korának, mely utat mutat a Kr. utáni VI-VII. századokba. Ebben az időben az anatóliai yürükök ősei valahol Európa és Ázsia határán, más török törzsek szomszédságában, a magyarok ősei pedig a Kaszpi- és a Fekete-tenger között éltek. Du Yaxiong kínai zenekutató a ma Kína területéhez tartozó ujgur- és jugarok lakta területen végezte zenei kutatásait 1982-ben, melynek eredménye szerint a kínai területen élő ujgurok és a magyarok népdalai között is sok az azonosság. Nemcsak pentaton, hanem ereszkedő dallamú, hangsúlytalanul végződő, kvintváltós mindkettő és azonosak a visszatérő dallamok zenei komponálásai is.
A népzenekutatóknak, népdalainkat összegyűjtőknek és feldolgozóknak, Vikár Bélának, Bartóknak, Kodálynak, Lajtha Lászlónak s a többi gyűjtőnek köszönhető, hogy ma már több mint kétszázezer magyar népdalt ismerhetünk s ezzel a világ leggazdagabb, s talán legcsodálatosabb dalkincsével büszkélkedhetünk.
A Hír tv Értékmentés másként című műsorában népdalaink keleti irányba mutató szerkezeti és dallam azonossága nemrég bemutatásra is került. Agócs Gergely a Kaukázus előterében az egyik legszebb, a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalunkhoz megdöbbentően hasonló dallamú dalt talált.

Az ókori kínai filozófia szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre. S valóban a népdalaink egyik legszebbike, a több mint ezer éves ősi ének, mintha égi dallam, az angyalok éneke lenne.

2010 április 5