Kukutyinban tele a bendő

Az I.e. 4800-3000 közötti időszakban virágzó kukutyini kultúra elterjedését hozzávetőlegesen Erdély, Moldova és Ukrajna déli területeire teszik.

A kukutyini emberek városokban, falvakban éltek, melynek szalma- illetve nádfedeles házai agyagból épültek. A vadászat mellett, állattenyésztéssel, növénytermesztéssel is foglalkoztak, eszközeik kőből, csontból készültek, a termény betakarítását pattintott kővel berakott kaszával végezték. Társadalmuk fejlettségét mutatja, hogy már rézből is készítettek tárgyakat elsősorban ékszereket, horgokat és edényeket. A rendkívül gazdag leletanyagból most egy agyagkorsó  díszítésének az értelmezését mutatom be.

A korsó középső harmadában lévő kör alakú, felül nyitott kiemelkedés a bendőt, a gyomrot jelképezi. A korsó készítője a középre rajzolt X jellel, mely a rovásunkban a B betű, adott nyomatékot a bent, a belső fogalmának. A fenti nyitott terület a gyomor szája, az alul látható nyúlvány pedig a gyomorhoz kapcsolódó patkóbél.

A korsó bendője

A korsó alsó részén látható hullámvonalak az ember ülepére hasonlítanak, a bendő mellé rajzolt S alakú vonalak pedig a bélrendszert jelképezik.

Baloldalon a korsó ülepe (feneke), jobboldalt a bél

A kőkorszakban készült korsón látható díszítés egyértelműen az emésztőrendszer ötletesen leegyszerűsített ábrázolása. Ez a kukutyini lelet kiválóan igazolja, hogy a B hangértékű rovásjelünk, a rovás ábécénkkel egyetemben nem a humanizmus kreálmánya. Eredete több mint ötezer évre nyúlik vissza és a kukutyini emberek már akkor is valaminek a belsejét, közepét jelölték ezzel a jellel. A korsón látható kép (bendő), a jel (X) és a jelhez tartozó hang (Bé) egységéből pedig arra lehet következtetni, hogy ez a társadalom minden bizonnyal ugyanazokat a szavakat használta a hely meghatározására is (be, bel, belül, bent, bendő), mint mi napjainkban.

Antal Csaba