1961-ben, 86 évvel azután, hogy Torma Zsófia az első magyar régésznő Erdélyben, Tordas határában a Maros leomló partfalában 11 ezer darab, megközelítőleg 4500 éves, különböző ábrákkal és írásjelekkel ellátott cseréptöredéket és korongot talált, újabb nagy jelentőségű leletek kerültek elő, ezúttal Alsótatárlaka közelében. A Nicolae Vlassa régész által vezetett csapat három darab, helyi agyagból készült, kép- és írásjeleket hordozó tárgyat talált 3-4 méter mélységben. A feltárt gödör alja finom hamuval volt tele, a leletek körül pedig, a román antropológusok 2003-as vizsgálata szerint, egy idős nő elégett és részben összetört csontjai voltak szétszórva. Kevésbé ismert, hogy a feltárások ideje alatt 26 darab agyagból és 2 darab alabástromból készült, embert ábrázoló szobor, egy kagylóból készült karperec és vonaldíszes kerámiamaradványok is a felszínre kerültek.

A tatárlakai leletek

A sírmellékleteken végzett radiokarbon vizsgálatok szerint ezek a tárgyak az i.e. 5500-as évek tájáról származnak, így a feliratos táblák nagyjából ezer évvel korábban keletkeztek, mint a hasonló képjeleket hordozó sumer leletek. Az agyagtárgyak közül az egyik egy 61mm átmérőjű, 21mm vastag felső harmadában átfúrt korong, a másik kettő téglalap alakú, az egyiken állat és növényábrázolás, a középtájon kifúrt táblácskán pedig képjelek láthatók. A jelek értelmezése során igen változatos eredmények születtek.
Baráth Tibor a téglalap alakú átfúrt táblán látható jeleket, melyeket összerótt rovásjeleknek vél, a következőképpen oldotta fel:

„A Nap ( az Ég ura) itt a Rákkor jön. A napsugár lyukába.”

A korong jeleit pedig így értelmezi:

„Ez irány elé jön Isten négy órakor (hónap jele:). Rák övön tíz telek után.”

Badinyi Jós Ferenc a korongon lévő jelek feloldása során a következő imát kapta:

„Oltalmazónk! Minden titkok dicső nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon Nap atyánk fényében!”

Harmatta János szerint a korong olvasata a következő:

„Liszt 60+10 (?kur) Palil (istennek), 10 (?kur) a főpap-királynak, búza 60+60+2 (?kur) Usmû (istennek), Šamaš (istennek)”

A téglalap alakú tábláé pedig:

„Fogadalmi ajándékul adott az Úrnak (v. Enlilnek) 5 kenő edényt, 10 (?kur) árpát, 10 lovat UNU városa.”

A korongon lévő jelek megtalálhatók az i.e. 4000-3000-ig tartó Uruk kori illetve az i.e. 3200-2800-ig fennálló Jemdet-Nasr kori sumer társadalom képíráshoz használt jelei között.

Badinyi Jós Ferenc összehasonlító táblázata (javított változat)

A korongon látható jelek egyes vélemények szerint a székely-magyar rovás jeleivel állíthatók párhuzamba. Friedrich Klára értelmezése szerint a „Z” és az „NY” rovásjelre hasonlító jelek az elhunyt személy nevének a rövidítése. A bal alsó negyedben lévő nyílhegyekre hasonlító jelek pedig arra utalnak, hogy a nőt nyílvesszők sebezték halálra, a „GY” rovásjel pedig a halált okozó személy nevének a kezdőbetűjét jelöli. Szerinte a furat nélküli tábla bal oldalán egy támadó ördögi lényt ábrázoltak, ami az itt élő őslakókat elűző, elpusztító ellenséggel azonos.

A tatárlakai korong

A keresztel négy részre osztott korong bal alsó negyedében lévő jel való igaz, hogy a rovás „GY”, a bal felső negyedbe karcolt jelek pedig a „Z” valamint az „NY” vagy „CS” betűknek feleltethetők meg, ám a téglalap alakú táblácskán lévő rajzok azt az elképzelést erősítik, hogy a korong felületén lévő jelek különböző csillagképeket jelölnek. Mint ahogy azt Záhonyi András, A tatárlakai csillagóra című könyvében kifejti, hogy a korongon lévő jelek a Szekeres és a Nyilas csillagkép között lévő csillagképeket jelölik, abban a sorrendben, ahogy az égen elhelyezkednek. Elmélete szerint a korong bal felső negyedéből indulva az óramutató járásának irányában haladva a következő csillagképek rajzolatait láthatjuk a korongon: Szekeres, Ikrek, Hidra, Holló, Serleg, Szextáns, Rák, Mérleg, Farkas, Kígyó, Déli korona, Skorpió, Nyilas. Számításai alapján ezek a csillagképek így együtt i.e. 5000-4000 körül, a tavaszi nap-éj egyenlőség kezdetén voltak láthatók az égen, közvetlenül napnyugta után. Ezzel a számítással egyúttal megadta azt az időpontot is, ami lényegében egyezik a C-14 vizsgálatok eredményével, amikor a korong és a táblácskák készülhettek. Nemcsak a korong, hanem a kifúrt tábla jeleihez is hozzárendeli az általa megfelelőnek vélt csillagképeket. Véleménye szerint a tábla alsó részén a Halak, a Kos, a Fiastyúk, a Bika és az Orion csillagképeket ábrázolták, a fölül lévő rajzolatokban pedig az Andromédát, a Perszeuszt, a Szekerest és az Ikreket vélte felfedezni. A tábla és a korong jeleinek a meghatározásában jó úton indult el, a tárgyakon lévő jeleknek valóban csillagászati vonatkozásai vannak, de bizton állíthatom, hogy a tábla csak azokat a csillagképeket, égövi jegyeket mutatja meg nekünk, amelyeken a Nap az égbolton megtett látszólagos útja során egy év alatt áthalad. A korongon lévő jelek pedig nem a tavaszi nap-éj egyenlőség idején megjelenő csillagképeket ábrázolják, hanem egy másik időponthoz kötődnek.
A függőleges vonalakkal öt részre osztott táblán látható csillagjegyek jobbról-balra a következők. A tábla felületének harmadrészét kitöltő két rajz a Nyilas és a Bak csillagképet jelöli. A vonalas rajzzal ábrázolt Nyilas csillagkép alakja egyezik ugyan az Orion vagy más néven a Nimród csillagképet alkotó csillagok összekötése után kapott formával, de mivel ez a tábla csak a Napút, az ekliptika csillagjegyeit hordozza, és a Nap sohasem érinti, érintette az Orion csillagképet, csakis a Nyilas csillagképet jelölheti. Felette két bakkecskének a rombusz alakúra rajzolt feje látható, amiken visszahajló szarvak díszelegnek. A Nyilas csillagkép mellet egy kos fejének az elölnézeti képe van az állatra jellemző csigavonalban hátracsavarodó szarvakkal. Ez természetesen a Kos csillagkép. Fölötte a tárgy felületének lemorzsolódása miatt alig észrevehetően két pálcikaember rajzolata látható, ami az Ikrek csillagképnek felel meg. A harmadik sávban alulra egy rákot rajzolt a tábla készítője, ez a Rák csillagképre utal, fölötte pedig halványan ugyan, de egy állat fejének a körvonala rajzolódik ki, csak a jól látható vastag szarv árulja el, hogy egy ez egy bika feje oldalnézetben ábrázolva. A következő szakaszban, az alsó részen egy emberalak (fej és törzs) oldalnézeti rajza van, ami a Szűz csillagkép megfelelője. Felette, szemből ábrázolva egy oroszlán pofája látható. Az utolsó sávban lent, súlyokat tartó és egyensúlyozó karokat, ez a Mérleg, e fölé egy soklábú állatot rajzoltak. Csak a leletről készült negatív kép árulja el, hogy a törzset jelölő vízszintes egyenes végén van egy előre hajló vonal, ami a kérdéses állat legjellemzőbb ismertetőjegye, a vadászatra és védekezésre használt tüskés végű farok. Mindebből arra következtettem, hogy hogy ez egy skorpió rajza.

A tábla csillagjegyei

A tábláról két rajz, ami a Halak és a Vízöntő csillagjegyeket jelölné, hiányzik és a csillagképeket sem abban a sorrendben helyezték el, ahogyan azok az égen felsorakoznak. Korábban arra gondoltam, hogy a hiányzó rajzok a Nyilas és a Bak mellet voltak, de a tűz pusztítása és a csontok szétzúzása vagy a feltárás során ez a rész letört és megsemmisült. Viszont a kérdéses oldalon nincsenek törésnyomok, és a lelet két szélének anyagvastagsága is nagyjából azonos. Ráadásul, ha a hiányzó részt hozzátoldom, akkor a tábla elveszítené a központosságát, mert a furat nem középen lenne. Így azt a lehetőséget, hogy a Halak és a Vízöntő rajzai is rajta voltak a tábla felületén elvetettem. A csillagjegyek összevisszaságára és arra, hogy miért csak tíz csillagjegy van a táblán sokáig nem találtam magyarázatot, míg végül próbaképpen összekötöttem a táblára rajzolt jegyeket abban a sorrendben, ahogyan az égen követik egymást. Így egy furcsa, szabályosnak mondható vonalrajzot kaptam.

A csillagjegyek helyes sorrendben való összekötése után kapott jelek (Nyilas-Bak, Skorpió-Mérleg-Szűz-Oroszlán-Rák-Ikrek-Bika-Kos)

Sokáig nem értettem mit jelenthetnek ezek a jelek, aztán a harmadik tábla, amelyiken egy emberalak, egy állat és egy növény lenyomata látható, segített a bennem felmerült kérdéseket megválaszolni. Ez a tábla minden bizonnyal a „Sarlós Istent” ábrázolja, kinek kb. 5000 évvel ezelőtt készült álarcos agyagszobrát a Szegvár melletti ásatásokon találták meg. Az agyagtáblán látható alak a szegvári Sarlós Istenhez hasonlóan egy széken trónol miközben kezeit, az egyikben egy sarlót tartva, egy búzakalász felé nyújtja.

A Sarlós Istent ábrázoló táblácska

A szegvári Sarlós Isten és a tatárlakai tábla viasznyomata (a sarlót ezen a képen nem jelöltem be, mivel egy része nem látható)

A sarló alig észrevehető rajzolata

A kalász a természet körforgásának, az életnek és a halálnak az egyik legősibb jelképe. A kalászban ott sorakoznak a magok, amikből új növények sarjadnak, szárba szökkennek, kalászt nevelnek, majd ismét meghalnak, de a kalászban nevelkedett új magok megadják a reményt, hogy a halál után mindig van újjászületés. A kalász mellett két bakkecske látható. A bak a babiloni társadalmaknál a természet föltámadásának, illetve Éa-nak a föld, a víz és a déli égbolt urának volt a jelképe.
A Föld tengelye megközelítőleg 4320 évenként mindig egy másik csillagképre, jelenleg az Ursa Minor (Kis Göncöl) csillagképben lévő Polarisz nevű csillag irányába mutat. A bolygónk tengelyelmozdulásának az eredménye, hogy a téli napforduló időpontja is folyamatosan változik, mindig másik csillagképbe esik. 4000 évvel ezelőtt, a Nap a téli napforduló idején a Bak csillagképben (ez napjainkban a Nyilasban van) tartózkodott.
Az akkori, leginkább földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó embereknek ünnep volt ez az időpont, hiszen a nappali órák számának a növekedése, egyet jelentett a természet újraéledésével, kivirágzásával. A kertek alatt kopogtató tavasz közeledtével abban reménykedtek, hogy a nélkülözést hamarosan felváltja a bőség, a fagyos és rideg napokat a kellemesen meleg gyümölcsérlelő időszak. Mit üzen nekünk ez a tábla? A régiek hitvilága szerint a sarlót fogó, a ma kaszásnak mondott aratóistenség learatja a beérett gabonát, elszakítja a kalászt a szárától, a növényt a gyökerétől, átvitt értelemben az embert a földi léttől. A bakkecskék, mint a téli napforduló, azaz a természet újjászületésének akkori jelképei pedig azt üzenik, hogy a halállal egy új élet kezdődik, a lélek hamarosan újra testet ölt. Napjainkban a Sarlós Istenhez és a bakhoz köthető ősi hit már csak az „arat a halál” illetve az „eljött érte a kaszás” mondásokban, illetve a Föld egyik déli szélességi körének, a Baktérítőnek a nevében maradt fenn. Magyar Adorján, Elméletem ősműveltségünkről című könyvében leírja, hogy testvérnépünknek, a kabaroknak az egyik legfőbb szent állata a bakkecske volt, amit Bak, Bakota, Bakar néven a Napistennel azonosítottak. Ez a hiedelem szintén ehhez a csillagászati eseményhez kötődik, amikor a téli Napforduló idején a Nap a Bak csillagképben volt.

I.e. 2000-ben, a téli napforduló idején a Bak a szarvaival  jelképesen felökleli a Nyilas csillagképből zuhanó Napot, megakadályozva annak további süllyedését. E jelenség miatt volt az akkori népek számára a bak szarva a természet feltámadásának és a hatalomnak a jelképe. 

Egy, a juh és a gabona teremtéséről szóló sumer költemény így dicsőíti ezeket a teremtményeket:
„A juh és a gabona fénylőn jelentek meg.
Az égben náluk található a bőség,
az Országban náluk található az élet lehelete.”
Visszatérve a csillagjegyeket ábrázoló táblára, és a rejtélyes vonalas rajzra, nemrégen jöttem rá arra, hogy ha ezeket a jeleket három részre bontom és egymástól különálló jelként vizsgálom, akkor szintén a természet körforgásához, az élethez és a halálhoz kapcsolódó ősi hitvilághoz jutok.

A középső, a székely írás „U” betűjéhez hasonlító jel véleményem szerint a Sarlós isten jele, mely a kárpát-medencei eredetű Tordas-vincsa kultúra, valamint a knósszosziak jelkészlete között is megtalálható, sőt a tordasiak által készített, az isteneket ábrázoló szobrok háromszög alakúra formált feje illetve az arcot eltakaró maszk és e jel alakja között is látható az azonosság. 

A tatárlakai álarcos szobrok egyike és a Sarlós Isten jele

Azt, hogy valóban ezt az Istent ábrázolja a tatárlakai táblácska, a mellette lévő jel támasztja alá. Ez a jel az alakjából ítélve egy sarlónak felel meg, mellyel az Isten jelképesen elvágja a lélek földi kötelékeit. A jobbszélen lévő függőleges vonal egy növény szárával, a kalásszal vagy az élet fájával átvitt értelemben pedig az ember testével egyenértékű. A tordasi jelkészletben a sarló képe is megtalálható azzal a különbséggel, hogy két függőleges vonallal a learatandó növény szárát is jelölték.

A Tordas-Vincsa társadalom jelkészlete (a Sarlós Isten jele a piros körben, a sarlóé a piros téglalapban)

A csillagképek mögé rejtett vonalas rajz azt meséli el, hogy miképpen Földön úgy az Égben is megtörténik az aratás, a léleknek el kell hagynia mennybéli otthonát azért, hogy valahol ismét fizikai testet öltsön.
Ha megállapításaim helyesek, azaz a táblák valóban a téli napforduló egyik ősi időpontját jelölik azt, amikor a Nap a Bak csillagképben állt, akkor pontosan meg lehet határozni, hogy a három agyagtárgy mikor készült. 
Makkay János régészprofesszor úgy véli, hogy a korong és a táblák az i.e III. évezredből származnak s mivel a táblákon lévő képjelek között a dél-mezopotámiai város, Larsza képjele is megtalálható, ezért a Kárpát-medence és Sumer föld között fennálló kereskedelmi kapcsolatot feltételez. Marco Merlini figyelt fel először arra, hogy ha furatok mentén a táblát a korongra helyezzük, akkor a tábla alsó széle pontosan a korongon lévő vízszintes vonallal esik egybe. Szerinte a tárgyak mágikus jeleket hordoznak, melyek vallási, beavatási szertartás kellékei voltak. Ezeket a képen látható módon összeillesztették és fonallal átfűzve a nyakba akasztották. Úgy véli, hogy a korong felső részén lévő jeleket a téglalap alakú tábla rejtette el az avatatlan szemek elöl, így számukra az elfedett jelek láthatatlansága miatt, a korongon lévő üzenet értelmezhetetlenné vált. Ezzel szemben véleményem szerint azért készítették el a táblát ebben a méretben, hogy a rajta lévő csillagjegyek, melyeken a Nap áthalad, pontosan ezen a vonalon sorakozzanak fel, ugyanis a korongot négy részre osztó vonalak közül a vízszintes sáv a Nap látszólagos égi útját, az ekliptikát jelöli. 

A furatok illetve a korong vízszintes vonala és a tábla alja pontosan illeszkednek

Ez az észrevétel tette számomra egyértelművé és erősített meg abban, hogy a táblán valóban a Nap útján elhelyezkedő csillagképek képjelei vannak. A korongon lévő függőleges tengely – a továbbiakban Naptengely – azt a helyet jelöli ahol több ezer évvel ezelőtt a téli napforduló idején, a megújulás, a feltámadás reményét elhozó Nap felbukkant a keleti horizonton. A vonal végén lévő furat értelemszerűen a felkelő Napot jelenti. Hogy pontosan hol volt az a hely, ahol a Nap elérte delelési magasságának legalacsonyabb pontját, azt a korongra rajzolt, a fordulópontot jelölő naptengely illetve az ekliptika közelében elhelyezkedő csillagképek mutatják meg nekünk. Azok a csillagképek, melyek a téli napfordulókor, az északi és a déli égtájak közötti égbolton, közvetlenül a naplemente, a Nap „halála” után tárultak a táblák készítőjének szemei elé. A csillagképek meghatározása után behatárolható a naptengely pontos helye így kiderül a korong készültének az ideje is. A bal alsó negyedben alul, a rovás „GY”-vel azonos jel az Ikrek csillagképet jelöli. Fölötte a Rák, e mellet pedig az Északi Vizikígyó feje látható. Ez a megfeszített íjra és a ráhelyezett nyílvesszőre hasonlító jel megtalálható a boszniai piramisvölgy alagútrendszerében, a kavicsos hordalék alól kiásott kőtömb egyikének a felületére vésve.

A kőtömb és a korong íj jele

A jobb alsó negyed meghatározó csillagképe a Koronát (három függőleges vonal) viselő Nimród (Orion), mellette pedig a Bika csillagkép helyezkedik el. A Nimród csillagképet a magyar népi hagyomány Három Kaszásnak, Kaszásoknak, Kaszacsillagnak nevezte, de eredetileg Sarló, azt megelőzően pedig Kard lehetett a neve. A Bika fölé közvetlenül a Nap egyik legősibb jelét rajzolták, mely fellelhető a világ számos pontján, a sumerok képjelei között, az egyiptomi Nap ábrázolásokban (Ápisz bika, Nap bárka) az erdélyi arany felhasználásával készült kb. 3 ezer éves Nebra korongon valamint egy etiópiai kőoszlopon és oltárkövön, sőt magyar családok címereiben és a II. András által 1222-ben kiadott Aranybulla pecsétjén is.
Az ősi társadalmak hite szerint a bika a fény, a Nap megtestesítője volt. Egyiptomban az Ápisz bikát, a Nappal a szarvai között ábrázolták. Nem véletlenül hiszen, mint ahogyan a korong és a tábla is mutatja, (a táblán lévő furat a bika fejének a közelében helyezkedik el) körülbelül 4 ezer évvel ezelőtt a Tavaszi nap-éj egyenlőség idején központi csillagunk pontosan ebben a csillagképben, a Bika szarvai között helyezkedett el. A Bak által felöklelt Nap a Bika a szarvai közé ékelődött majd az állat felvitte egészen a nyári napfordulóig, a Rákig, ami az ollójával elvágta az emelkedés útját s ezután a Nap ismét zuhanni kezdett az égi útján.

A Nap a bikában, a tavaszi nap-éj egyenlőség idején 

Pecséthengerek a III. uri dinasztia idejéből, a Nap jelével. (i.e.  2250-2100) A baloldalin a Nap jele mellett-alatt egy hatalmas szarvú bika látható

Az Ápisz bika, szarvai között a Nappal, egy egyiptomi koporsón (i.e.1000) 

Etióp kőoszlop a Nap jelével

Az Aranybulla pecsétjének jobb oldalán lévő spirális formával valószínűleg a Nap mágneses terét jelölték, az alatta lévő, a bika szarvára hasonlító jel pedig a Naprendszerünk peremén lévő hidrogén falat vagy az Oort felhőt jelképezi.

II. András bullájának aranypecsétje 1222-ből. Jobboldalt a Nap jele, baloldalon a Vénusz vagy pedig az égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz látható

A Naprendszer felépítése („bikaszarv” a világ peremén)

A Nap erőtere, a „napforgó”

Hahóti Miklós és a Balassa család címere (14-15. század)

A Nap jele a korongon. A Napot egy ponttal jelölték, az alatta lévő körív pedig a „bika szarva”

A korong bal felső negyedében, a rovás „Z” betűre hasonlító jel a Sárkány csillagképpel azonos, mely az egyiptomi csillaghagyomány szerint a Két oszlop nevet viselte. Mellette a Szekeres csillagkép rajzolata látható. Az utolsó negyedben az egyágú létrára vagy antennára hasonlító jel és az alatta lévő D jel a Perszeusz csillagképnek felel meg. E két jel között ugyan nincs összeköttetés, de ha a mitológiai történetet vesszük alapul, akkor érthető ez a különállás. A történet szerint Polüdektész, Szeriphosz szigetének királya azt kérte Perszeusztól, hogy nászajándékul hozza el neki az egyik gorgó Medúza fejét. A gorgók fején a haj helyett kígyók tekeregtek, aki pedig a szemükbe nézett azonnal kősziklává dermedt. Számos akadályt leküzdve Perszeusz végül egy sarlóval levágta a Medúza, a sumer „Bűbájos asszony” fejét. E történet alapján tehát a D alak a fejet, a létraszerű jel pedig a fejen tekergő kígyókat jelenti. A két jel kapcsolatát igazolhatja, hogy a D betű szára és a felette lévő csillagkép középső függőleges vonalának a dőlésszöge azonos és egy vonalba esnek. A Perszeusz csillagkép alatt lévő négy jel közül a jobb szélen lévő két jellel a Vénuszt és Naprendszerünk legnagyobb bolygóját az Uránuszt jelölték. A bal szélen lévő D betű a Hold, a közepébe nyomott pontocska pedig a Jupiter megfelelője. Tudjuk, hogy I.e. 2000-ben a téli napforduló január elsején, a tavaszi nap-éj egyenlőség pedig április 7-én volt. A több mint négyezer évvel ezelőtti csillagállást vizsgálva a Hold a téli napforduló idején, úgy ahogy a tábla is mutatja, a naplemente után valóban a Perszeusz csillagkép alatt tartózkodott, növekvő fázisban volt és együtt állt a Jupiterrel. A korongon ábrázolt csillagképek és bolygók helyzete nemcsak az évet, hanem a hónapot és a napot is megadja nekünk, sőt ha az alkalmazás számításai helyesek, akkor órára pontosan meghatározható az az időpont, amit a korong mutat. A korongon ábrázolt csillagállás i.e. 2103 január 3-án, a sötétség teljes beállta után 17 óra 10(?) perckor volt látható, így nagy valószínűséggel ez az az év, amikor a korong és a táblák készültek.

A korongon lévő csillagképek és bolygók (a kép rákattintással nagyítható)

A Hold+Jupiter, az Uránusz és a Vénusz jeleinek viasznyomata
/a viaszlenyomatokról készült képek forrása: Tārtāria and the sacred tablets/

A Jupiter és a Hold együttállása

I.e. 2103-ban, a téli napforduló idején, a korong által jelzett helyen megjelentek a Nap első sugarai

Habár a korongra rajzolt csillagképek alakja és egymáshoz viszonyított helyzete sem teljesen valósághű, például a Nimród csillagképnek nincs koronája, a Perszeusznak az antennára hasonlító képét a korongon 90°-al elfordították, a Rák csillagképre utaló ékjeleket pedig hegyükkel egymással szembe ábrázolják a csillagtérképeink, mégis felismerhetők és hozzárendelhetők a ma elfogadott rajzolatokhoz. A világegyetem állandó mozgása miatt csillagok születnek és halnak meg, helyzetük, fényességük is folyamatosan változik. Ráadásul a tárgy készítőjének az égbolt igen nagy részét kellet ábrázolni egy alig 6 cm átmérőjű korong felületén, emiatt került a Szekeres és a Két oszlop (ma Sárkány) csillagkép közvetlenül egymás mellé, az Ikrek pedig a Rák alá. Ha ezeket figyelembe vesszük és berajzoljuk a korongon látható módon a hiányzó vonalakat, a Két oszlop három vízszintes vonalát, a Vízikígyó „nyílvesszőjét” a Perszeusz függőleges vonalait, akkor a korongon lévő rajzolatokkal szinte teljesen azonos formákat kapunk.

A korong- és napjaink csillagképeinek összehasonlítása, párosítása

Mivel a korong által jelzett idő nem egyezik a leleteken végzett C14-es kormeghatározással, vagy a radiokarbonos vizsgálatok megbízhatatlanok vagy pedig a szakszerűtlen feltárások miatt van a két időpont között több mint 1000 éves korkülönbség. Ez utóbbi a valószínű ugyanis a feltárások során nem készült részletes dokumentáció és Vlassa sem volt jelen akkor, amikor a korongot és a táblákat megtalálták. Lehetséges, hogy a  különböző rétegekből előkerülő leleteket nem megfelelően kezelték, összekeverték, ráadásul a korongot és a táblát rossz állapotuk miatt állítólag utólag kiégették, ami után a radiokarbonos mérés eredménye már nem fogadható el. Talán a különböző rétegből előkerült leletek összekeverése miatt nem egyezik a Dr. Hans E. Suess, a San Diegoi Egyetem professzora által az agyagtáblákon végzett mérése a korong által jelzett időponttal.
A korong nem csak a téli napforduló időpontját és helyét mutatja meg, hanem segítségével a váltás folyamata is végigkövethető illetve a megtörténte ellenőrizhető. Használata igen egyszerű csak egy nagy adag türelem kell hozzá. A korongot furatával a téli napforduló helyének irányába kell fordítani és a szemünkhöz olyan közel kell helyezni, hogy a furatban a felkelő Nap korongja teljesen nagyságában látható legyen. A furatnak közvetlenül a látóhatár felett és a szem magasságában kell lennie. A korongnak a kéz remegése miatti elmozdulása a csillagjegyeket jelölő tábla segítségével akadályozható meg úgy, hogy a táblát hosszában a szem alá kell tenni és a korongot lapjával rá kell helyezni. A napfelkelte több napi megfigyelése után, kb. 5 nap múlva a felkelő Nap korongja kilép a furatból, azaz a korong bal széle felé mozdul el. Ha valami oknál fogva pl. rossz idő esetén, a vizsgáló személy az adott időponttól kezdődően nem tudta ezt a kilépést megfigyelni, akkor a Napnak a korongon lévő függőleges vonalhoz viszonyított helyzetéből, a fordulópont helyének ismeretében is megállapítható, hogy a váltás néhány nappal ezelőtt megtörtént, mert a Nap a korongon lévő függőleges vonalhoz viszonyítva bal felé mozdult el.
A fentiek ismeretében nyugodtan kimondható, hogy az agyagtárgyak jeleiből nem olvasható ki semmilyen imádság, felajánlás, az elhamvasztott ember halálának története, de sajnos még egy árva rovásbetű sem. A korong minden bizonnyal az i.e. 2103-as téli napfordulót megelőző este csillagállását rögzíti, a furatos tábla a napút csillagképeit a másik tábla pedig egy ősi hitvilágot, az újjászületés reményét, valamint a Sarlós Istent, napjaink kaszását ábrázolja, aki elődeink hite szerint az életnek és a halálnak volt az ura. Ezek a leletek tehát csak a Kárpát-medence és Mezopotámia népei között fennálló ősi kapcsolatot bizonyítják, valamint azt, hogy a hegyek ölelésében egy magas csillagászati ismeretekkel rendelkező csoport élt, akik a csillagok állásából meg tudták határozni a napfordulókat, a tavaszi és az őszi nap-éj egyenlőség pontos idejét és ismerték a Naprendszer felépítését is. Mindennapi tevékenységüket a csillagok és a bolygók állásához igazították, hadjáratokat is csak akkor indítottak, ha a csillagállás számukra, a csata végkimenetelét nézve, kedvező eredményt mutatott. Ha az őseink útján járnánk, akkor napjainkban az újév első napja nem január elsején, hanem december 22-én a téli napforduló utáni első napon lenne, mert valójában ekkortól növekszik percről-percre a nappali órák száma. De ebben a hazug világban még a csillagjegyünk sem az, amit az asztrológusok megadnak nekünk, ugyanis az általuk megadott 30 napos egységek a kétezer évvel ezelőtti csillagálláshoz igazodnak. A Föld tengelyének precessziós elmozdulása miatt ezek a csillagjegyhatárok folyamatosan eltolódnak, a Nap egy adott hónapot nézve nagyjából 4320 évenként mindig egy másik csillagképbe kerül. Például az 1980 március 25-én született emberek nem Kos, hanem Halak jegyűek, mivel a Nap a születésük pillanatában, ebben a csillagképben állt. A legszomorúbb, hogy mindezt tudják, de mégsem eszerint készítik el az elemzéseiket. A helyes felosztás a következő:

• Bak (Capricornus): január 20. - február 16.
• Vízöntő (Aquarius): február 16. - március 11.
• Halak (Pisces): március 11. - április 18.
• Kos (Aries): április 18. - május 13.
• Bika (Taurus): május 13. - június 21.
• Ikrek (Gemini): június 21. - július 20.
• Rák (Cancer): július 20. - augusztus 10.
• Oroszlán (Leo): augusztus 10. - szeptember 16.
• Szűz (Virgo): szeptember 16. - október 30.
• Mérleg (Libra): október 30. - november 23.
• Skorpió (Scorpio): november 23-29.
• Kígyótartó (Ophiuchus): november 29. - december 17.
• Nyilas (Sagittarius): december 17. - január 20.

Mivel a korong a napforduló helyét és időpontját, a furatos tábla pedig a Nap útjának csillagjegyeit mutatja meg nekünk, helyesebb lenne a korongot a Napvárta korong, a furatos táblát pedig a Csillagjegytábla névvel illetni.
Zárásként a tatárlakai korong alapján elkészítettem a Napvárta mai változatát, amely természetesen az égboltnak azt a részét jelöli ahol napjainkban a téli napforduló végbe megy. Igyekeztem az égbolt minél kisebb részét ábrázolni a lehető legkevesebb csillagképpel. A tengelyelmozdulás miatt a Bika csillagkép a jobb alsó negyedből a bal alsó negyed bal szélére került. Mellette a Cet csillagkép egy része, a bal felső negyedben pedig a Fiastyúk (Plejádok) csillaghalmaz látható. A jobb felső negyed meghatározó csillagképe a Pegazus, ami mellé az ötszöget formáló Halak csillagkép került. Mivel a tavaszi nap-éj egyenlőség már nem a Bikában, hanem a Halak csillagképben van, a Nap jele, a félkör a ponttal, átkerült ide a Halak csillagkép fölé. A jobb alsó negyedben a tengelyhez közeledő Hold, mellette pedig Naprendszerünk két bolygója az Uránusz és a Neptunusz látható.

A 2015-ös esztendő Napvárta korongja

Antal Csaba

Irodalom:

Baráth Tibor, A magyar népek őstörténete
Gheorghe Lazarovici, Cornelia-Magda Lazarovici, Marco Merlini, Tārtria and the sacred tablets 2011
Harmatta János, Neolitkori írásbeliség Közép-Európában? Antik Tanulmányok 13. 2. 1966.
Magyar Adorján, Elméletem ősműveltségünkről
Záhonyi András, A tatárlakai csillagóra 2011