A lapockacsontból faragott, 6,2 cm hosszú és 2,2 cm széles, a gerincén két kerek és egy ovális lyukkal ellátott tarsolyzáró [1], Szeged-Fehér-tó avar kori temetőjének 3. sírjából [2] került elő, Móra Ferenc ásatásán 1929-ben. A téglalap alakú síkfelület oldalán összevont írásjegyek láthatók, melyek Erdélyi István szerint „tamgaszerű jelek”. Fehér Bence véleménye az, hogy „A jelek szimmetrikus volta alapján valószínűleg nem szöveges írás, hanem esetleg számjelzés vagy inkább tulajdonjegy/tamga.”
Tarsolyzáró a kora avar korból (567-670)
/A Móra Ferenc Múzeum felvétele/
A csonttárgy felületére karcolt írásjegyek
Az írásjegyek hangértéke és párhuzamai
A bekarcolt vonalak a használat során, különösen az eszköz peremfelületein, lekoptak, de a betűk még ennek ellenére is azonosíthatók. A felület elhasználódása elsősorban az első és a második jel felső harmadánál a legerőteljesebb. Az írásjegyek hangértékének a megállapítását, és a gondolat lejegyzésére használt írásrendszer meghatározását nagyban elősegítette a bal szélen lévő írásjegy egyedülálló formája. Ugyanis a homokóra alakú jel a rúna írás egyik legjellegzetesebb betűjele, amivel az ’m’ mássalhangzót jelölték.
Az összerovás, balról-jobbra haladva a következő írásjegyekből áll:
1. M A jel a szabadbattyáni hun kori övcsat feliratában is megtalálható.
2. A A bezenyei „germán” fibulán is meglévő írásjegy lehet egy rúna F jel, vagy mint a makfalva-i szkíta tükör, a Tiszavasvári közelében előkerült, szintén szkíta kori agyagtál töredék és a regölyi edényaljak betűivel megegyezően, ugyancsak ’a’ hangértékű, a lenti táblázatban az etruszkkal megegyező alakú írásjegy.
3. G Az X alakú és ’g’ hangértékű betű balra dőlő eleme egyben az ’A’ betű jobboldali szára is. Az írásjegy a bezenyei fibulán is megtalálható.
A kiegészített és szétbontott írásjegyek balról-jobbra M, A, G, melyből a „mag” szó olvasható ki
Az írásjegyek párhuzamai
/az egybevetés során a hangtani megfelelések is figyelembe lettek véve/
A mag szó jelentése
A csonteszközre karcolt szó jelentésének a meghatározása során kizárólag azokat a szavakat vettem figyelembe, melyek jelentése a tárgy rendeltetésével összeegyeztethető.
A bekarcolt szó az alábbi jelentéssel rendelkezik:
Proto-IE: mak- bőrtáska.
Litván: mãka-s, mẽkeris (pénz)táska; makšnà hüvely.
Lett: maks táska; maksts hálózsák, zsák, tasak.
Bolgár: mjeh, mjah tömlő, fújtató.
Szlovén: meh állatbőr, fújtató.
Szlovák: mech zsák.
Lengyel: miech állatbőr, zsák, fújtató.
Régi orosz: meh tömlő, fújtató.
Alsószorb: měch zsák.
Welsz: megin fújtató.
Gael: miakh táska, zsák, szatyor.
Magyar: mag belső rész, valaminek a közepe; g>h méh, a tájnyelvekben mih zacskóforma bőredény, nőnek, nőstény állatnak a magzatot hordozó szerve.
Magyar tájnyelvek: makk 1. a pipának az a része, a melybe a szárát dugják (Heves m. Névtelen 1840); 2. a hámistráng végén az a lyuk, a melybe a másik végét bele lehet húzni (Székelyföld Tsz.); 3. a nádvágón a penge nyélbejáró részének csapszerű darabja (Csongrád m. Tápé, Algyő Herman O. Halászat K.).
Ha a tárgyra írt szó egy személynév:
Proto-IE: magh-, māgh-: képesnek lenni, segíteni, erő.
Óind: maghá- erő, gazdagság, ajándék; maghávan-, maghávat erős.
Óperzsa: magus mágus, bűvész.
Perzsa: magu- mágus, bűvész.
Magyar: magas nagy, hatalmas.
Ógörög: mégasz nagy, magas.
Örmény: mec nagy, magas.
Albán: math, madhi nagy, magas.
Szanszkrit: mah 1. nagyszerűnek lenni; mah 2. nagyszerű, erős, hatalmas; bőséges; mahā nagyszerű.
Gót: mikils nagy, magas.
Óír: mochtae nagy, magas.
Közép-ír: mag-, maige nagy, magas.
Tokhár: mak, makā nagy, nagyszámú, sok, rengeteg.
Latin: magnusz nagy, magas.
A felirat igen rövid, mindössze egy három betűs szóból áll, éppen ezért a jelentés meghatározásakor csak arra hagyatkozhattam, hogy a feliratban a csonteszköz szerepe, vagy annak a tárgynak a neve fogalmazódott meg, aminek a tartozéka volt. Mivel a csontból készített tárgy, egy tárolásra szolgáló felszerelés, egy tarsoly lezárását segítette elő, igen nagy a valószínűsége, hogy a tároló eszköz nevét karcolták be. Természetesen nem zárható ki, hogy a tarsoly felirata tulajdonosjelzés. Ebben az esetben a mag szó egy személynév, így a ’magas’ vagy ’erős’ jelentés válik helyénvalóvá. Ugyanakkor az előbbi értelmezés (magas) kevésbé valószínű, mert a sírban eltemetett felnőtt férfi, a 162 cm hosszú csontváza alapján, nem a legtermetesebb emberek közé tartozott. Tehát a csonttárgyra írt „mag” kifejezéssel és ’táska’ jelentéssel vagy a tároló eszköz neve vagy pedig ’erős, nagyszerű’ értelemmel egy személynév került lejegyzésre.
Antal Csaba
Jegyzet:
[1] A tarsolyban tűzcsiholó acél, kovakövek és egy vaskés volt.
[2] A sírban talált további tárgyak: hengeres csont nyél, egy sarló vasdarabkái, ezüstből készült duplalemezes nagyszíjvég, négyszögletes vascsat, vasgyűrű, három vas nyílhegy, cserépedény.
Irodalom:
Alexander Macbain, An etymological dictionary of the Gaelic language 1911
Bendeguz Tobias: Avar kori tarsolyzárók a Kárpát-medencében, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. 2011
Erdélyi István: A jánoshidai avarkori temető, Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958) Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről
Fehér Bence, A Kárpát-medencei rovásos emlékek gyűjteménye 2020
Monier Williams, A Sanskrit-English dictionary 1872
Proto-Indo-European Etymological Dictionary, Julius Pokorny könyvének átdolgozott kiadása 2007
Szinnyei József, Magyar tájszótár I. kötet 1893
The tower of Babel
