Az építményeken, sziklafalakon, pénzérméken, ékszereken, agyagedényeken stb. Közép-Európától egészen Ázsiáig igen gyakran előforduló IYI jelzés jelentésével kapcsolatban már számos elmélet született. Ezt a jelet, a XI. században élt Mahmud al-Kashgari tudós nyomán, aki több törzs tamgáját is közölte Divanü Lûgat-it Türk című művében, az oguz Kayı törzs, állatok megjelölésére használt billogjának és ennek Yazıcıoğlu Ali (Tevârih-i Âl-i Selçuk) által közölt másik változatának /1. kép/, a tárgyalt jelhez való hasonlósága miatt, az említett törzs ismertetőjegyének vélik.

al-Kashgari (balra) és Yazıcıoğlu (jobbra) által közölt Kayı tamgák /1. kép/  

Ivan Dobrev, a bolgár törzsek egyesítőjének, majd később Bulgária megalapítójának, a Dulo nemzetség tulajdonjegyének tartja a jelet.
Servet Somuncuoğlu szerint tulajdonjel vagy Tangri isten tamgája, amit minden török törzs használ.
Vannak olyan elképzelések is, mely szerint az IYI jel két nyílvesszőt valamint egy íjat és egy ráhelyezett vesszőt ábrázol, ami így együttvéve a harcosság, a vitézség szimbóluma. (Çağmakoğlu)
Fehér Bence, a Tiszavasvári-Csárdapartnál előkerült vaskori bögre IYI jelzéseit így értelmezi: „a Szkíta írásos emlék, de valószínűleg nem rovásírás. Az egyetlen, utólagosan készített jel tulajdonjel vagy számjelölés lehet, a tárgy funkciójából adódóan valószínűleg készleten belüli helyzetet jelölő szám (értéke: 1+1=2?). b Szöveget alkotó írás, feloldása nem lehetséges (tulajdonosjelzés?).”
Szőke Miklósnál ez a jelkép „az óbolgár főisten Tangra (~Tengri) rovásjeles tamgája”...

Az IYI szimbólum olvasata, jelentése

Az IYI jelkép jelentésével kapcsolatban, a már korábban kialakult elképzelésemet, mely szerint ez a jel a korabeli hitvilág egyik legfőbb Istenének a nevét rejti, a jel használatának a mikéntje, a kísérő jelképek, a ciprusi szótagírásban lévő jelpárhuzam, de legfőképp a proto-bolgár rovásfeliratok tartalma és egyúttal a nyelvi és a mitológiai párhuzamok is alátámasztják. A valószínűleg mínoszi írásrendszeren alapuló ciprusi szótagírásban az IYI-hez hasonló betűkkel jelölték a ’ku' szótagot /2. kép/. A proto-bolgár feliratok között pedig több olyan rovott felirat is létezik, ahol az IYI rövidítés mellett, a legfőbb istent dicsérő, hozzá fohászkodó és megnyilvánulásának egyik legjellemzőbb tulajdonságát leíró kifejezések vannak, sőt két esetben a nevét rejtő jelkép írásjegyeit egymás után külön-külön is lejegyezték. /3., 9. kép/ Ezen kívül a jelképnek és a lejegyzett névnek több olyan változata is van, ahol az egyes hangokat más-más betűvel jelölték ugyan, de ezek a jelek és azok feloldása után kapott eltérő hangalakú szavak is, ugyancsak az isten elnevezései. /4., 9., 11., 12. kép/ Mindezek alapján véleményem szerint az IYI jelet betűk összevonásával alkották meg, melyben a középen álló Y írásjegy ’u’ hangértékű, a két oldalt elhelyezkedő II betű pedig önmagában vagy az Y szárával együtt (úm. a kamunni, a lük és az ótörök írásban) ’k’ hangértékkel rendelkeznek. Ezek az írásjegyek az ’Uk’, (’u’ hangzóval kiegészítve esetleg ’Uku’, vagy ’Ukku’) olvasatot adják.

A ciprusi ’ku’ szótagjel (Diringer közlése) /2. kép/
(a ciprusi szótagírást Kr. e. VI. századtól Kr. e. III. századig használták)

A IYI jelet alkotó betűk párhuzamai
(a tükör feliratának olvasata: ITT)

Proto-bolgár feliratok a VII-IX. századból

Az óbolgár írásjegyekhez tartozó hangértékek meghatározásának első kísérlete Georgij Fedorovics Turcsaninov nevéhez fűződik. Peter Dobrev 1992-ben fejtette meg és fonetikusan azonosította a künig [1] nagy részét. Ezzel lehetővé vált a régi bolgár feliratok nagy részének a lefordítása, amiket szerinte a kelet-iráni nyelvek segítségével lehet elolvasni. Az IYI jelet ő JUJI alakban (Nap jelentéssel) oldotta fel, de mint azt már fentebb megemlítettem, több felirat elemzése után úgy gondolom, hogy az ’Uk’ olvasat a legvalószínűbb. Jómagam szintén az IE nyelvek közé sorolt, de jóval kézenfekvőbb megoldásokat adó szanszkrit nyelv segítségével kezdtem el az óbolgár feliratok értelmezését. Kizárólag csak azokat a szövegeket vizsgáltam, melyekben az IYI felirat vagy annak valamilyen változata található meg.

A proto-bolgár ábécé
(az ábécé ъ írásjegye keményjel)

Falfelirat

A 681 körül, Aszparuh [2] bolgár kán által alapított Pliszka város nyugati falának egyik hosszabb feliratában az Isten nevét és az őt kísérő jelenséget jegyezték le. A mindenható megnevezését ugyanazokkal a betűkkel rögzítették, de már különállóan, melyek az IYI betűösszevonást alkotják. A lenti felirat írásjegyeinek a hangértéke balról-jobbra: ’u’, ’k’, ’u’, ’szi’, a fenti rövid feliraté pedig ’k’, ’ha’, melyből az Uk uszi mondatot és a kha szót kapjuk.
Ezek a kifejezések a szanszkrit nyelvben a következő jelentéssel rendelkeznek:
usha 2. (s=sz) fényes, ragyogó; kora reggel, hajnal, hajnalhasadás.
ushā 1. égő, perzselő.
ushā 2. reggeli fény, hajnal, reggel; szürkület, éjszaka; egy tehén.
ush 2. ragyogni; fény, reggel, hajnal.
uśī (ś=s) kívánság, vágy.

ka 3. a szót névként alkalmazzák a főistenekre vagy az imádat tárgyára, mint pl. Prajapati, Brahma, Visnu; levegő vagy szél; a Nap, az elme; a lélek; Jama; Kámadéva a szerelem istene; tűz; egy páva; egy csomó, ízület; a madarak királya; egy herceg; a test; idő; vagyon, tulajdon; hang; fény, ragyogás.
ka 4. boldogság, öröm, jókedv; víz; a fej, haj; egy hajszál.
kha 2. a Nap.

A feliratok lehetséges olvasata és jelentése: Uk uszhi – ’Uk a ragyogó’ vagy ’Uk a lángoló’, a rövid feliraté pedig Kha – ’A Nap’ vagy ’Tűz’. Ha viszont az egész felirat egy időben készült, akkor a látszólag különálló feliratokat összevonva az ’Uk, a ragyogó Nap’ vagy ’Uk, a lángoló tűz’ mondatokat kapjuk. (Az etruszk mitológiában a Napisten neve Uszil. Lásd a feliratban uszhi  am. ragyogó)

A nyugati erődfal felirata /3. kép/
(Pliszka, VII-IX. sz.)

Egy tetőcserép írásjegyei

A következő véset közepére Uk isten jelképét, egy Napkeresztet helyeztek el, melynek a baloldali szárára húzott függőleges vonal a mellette balra lévő vonással együtt ’k’, a V írásjegy ’u’, a jobb szélen látható jel pedig ’m’ hangértékkel rendelkezik. Az összetett felirat olvasata: Ukum.  

A cserép vésett jelei /4. kép/
(Pliszka VII-IX. sz.)

Edény feliratok

Az írás bal szélén az ’e’ és az ’sz’ hangot jelölő írásjegyek összevonása látható, amitől jobbra az Uk olvasatú betűcsoport látható.
A szanszkrit nyelvben:
esh 1. (s=sz) kívánni, vágy.
esh 2. a közelébe vagy felé sietni; nekirontani; megtámadni valakit; igyekezni elérni vagy megszerezni; vágyakozni; kérni.
A felirat olvasata: Eszh Uk – ’Kérlek Uk.’

Kerámia felirat
(Pliszka, VII-IX. sz.)

A következő felirat egy mondatot rejt. A baloldali hajlított betűjel az ’o’, középen az ’u’ hang jele van, melynek szára a mellette lévő függőleges vonallal és az ’o’ betű jelének jobboldali szárával együtt a ’k’ hangot jelöli.
A felirat olvasata: O Uk – ’Ó Uk.’ (esetleg Uko)

Edénytöredék felirata /6. kép/
(Pliszka VII-IX. sz.)

Kőtömb feliratok

Az egymástól elkülönített felirat egyikéből az isten egyik tulajdonságát, míg a másikból Uk nemét tudhatjuk meg.
A baloldalon lévő írásjegyek hangértéke balról-jobbra: Uk, d, o, an(+i?), u, melyből az Uk doan(i)u mondatot kapjuk.

Egy kőtömb felirata
(Pliszka, Nagy palota, VII-IX. sz.)

Szanszkrit:
dānu 1. szabadelvű; adományozó, adakozó; jólét, elégedettség; levegő, szél.
dānu 2. bátor, győztes, hódító, pusztító; a démonok egy csoportja; folyadék, csepp, harmat.

dānīya (dáníja) adható, adományozható, adományozásra méltó vagy alkalmas; ajándékot vagy felajánlást kap; adományozandó dolog, ajándék, adomány. 
dhanīya gazdagságot kívánni.
dhanya gazdagságot hoz, bőséget adományoz; bőséges, jómódú, gazdag; szerencsés, boldog, áldott, kedvező; jó; erényes; szerencsés vagy erényes ember.

A „zárójelbe” tett jobboldali felirat betűinek hangértéke balról-jobbra: Uk, dzs (az óbolgár ábécében ’dz’ hangérték van megadva), an+i.

A szanszkrit nyelvben:
jani vagy janī (j=dzs) egy nő, feleség, anya.
jāni egy feleség.

A feliratok olvasata és jelentése:
Uk dánu – Uk a nagylelkű. ǀ Uk dzsáni – Uk anya.

Az alább látható kőtömböt Bjala közelében, a Dvoinitsa és a Panayir Dere folyók közötti partot elzáró, földsánc belsejében találták meg. A baloldali betű feloldása ’si’, amit az ’Uk’ jelcsoport és a ’ju’ olvasatú írásjegy követ. 
Ezek a szavak a szanszkrit nyelvben a következő jelentéssel rendelkeznek:
śī 1. élesíteni, fen; élesre vagy vékonyra készíteni, keskenyít; izgatni; éles; figyelmes.
śī 2. Siva egyik mellékneve, kedvezőség, szerencse, béke, higgadtság, nyugalom.
(īś mester, úr, a legfelsőbb szellem)
(ótörök si: a kínai császárok üdvözlésére használt felkiáltás. Kínai shī 1. tanító, tanár, mester)

yu 1. (y=j) elválasztani, eltávolít, kizár, kivéd; megvédeni valamitől; elhárítani; elűzni, szétszór; egymástól távol tartani, külön lenni vagy maradni.
yu 2. támadni, befog, köt, rögzít; csatlakozni, egyesül, összekapcsol; keverni, egyesít; birtokba nyerni; ajándékozni, adományoz; imádni, tisztel.

Valószínű olvasat: Sí Uk ju – ’Uk isten megvéd’ (a ’legfelsőbb szellem’ helyett az ’isten’ kifejezést használtam)

A kőtömb felirat értelmezésének a helyénvalóságát tökéletesen igazolja, hogy azt egy olyan töltésben vagy annak belsejében helyezték el, mely egy terület védelmét, a támadó ellenség áttörésének a megnehezítését szolgálta. A földsáncba, nyilvánvalóan mágikus céllal eltemetett, vagy egykor annak tetejére helyezett faragott kő feliratának a tartalma arról tanúskodik, hogy a térség lakói a természetfölötti erők megidézésével, Uk istentől vártak segítséget, védelmet a rájuk törő ellenséggel szemben. 

Rovásjeles kőtömb
(Bjala, VII-IX. század)

Egy barlang bejáratánál lévő feliratok

A sziklába vésett szöveg legalsó sorának végén szintén az Uk név olvasható, melyben a ’k’ hangot már nem a II, hanem egy másik, de azonos hangértékkel rendelkező < alakú rovásjellel örökítették meg.
Nem tudni, hogy a három sorban lévő felirat egy időben készült-e, de azok keletkezésének egyidejűségét valószínűsíti, hogy az ’Uk’ olvasatú jelképek előtt álló betűket fentről-lefelé összeolvasva a szanszkrit osha szót kapjuk, melynek jelentései égő, égés. Ennek a kifejezésnek a jelentése megegyezik a fenti feliratban lévő ushā (égő, perzselő) szó jelentésével.
A feliratok külön-külön is értelmezhetők. A felső sor első betűje csodálkozást, vágyakozást fejez ki. A második sorban a sa vagy sha (s=sz; az ’a’ betű az ’uk’ olvasatú jellel van összeróva) kifejezések jelentése egy kígyó; levegő, szél; egy madár; Siva; Visnu; Laksmi anyaistennő illetve legjobb, kiváló; bölcs, tanult; tanult ember, tanító. A legalsó sor ha szavának értelmezése lentebb.
A feliratok olvasata:
Első sor: O Uk – ’Ó Uk.’
Második sor: Szha Uk – ’Bölcs Uk.’
Harmadik sor: Ha Uk.

A különálló írásjegyeket (o, sz, ha) fentről-lefelé összeolvasva, a következő kifejezést kapjuk: Oszha – ’Lángoló’.

Sziklafeliratok /9. kép/
(Kalugerica)

Téglák rovásfeliratai

A négy, más-más téglán lévő felirat homokóra alakú rovásjelei ’e’ a mellette lévőké pedig ’kh’ hangértékkel rendelkezik. A betűk az ekh vagy ekhe olvasatot adják, ami az Uk istennév egyik változata.

Téglák vésett jelei /11. kép/
(Pliszka)

Sziklafelirat

Baloldalon az ’u’ és a ’k’ betű összevonását, azaz az Uk nevet, míg ettől jobbra egy Napkeresztet véstek a kőre.

Sziklafal vésete /12. kép/
(Kalugerica)

Amfóra alakú kancsó felirata

A jelek feloldása balról-jobbra: ’h’, ’a’, ’Uk’.

A kancsó nyakára vésett írásjegyek
(Popina erőd, IX-X. sz.)

Szanszkrit:
ha 2. víz; rejtjel; elmélkedés; kedvesség; ég, mennyország; vér; haldoklás; félelem; tudás; a Hold; Visnu; háború, csata; borzongás; egy ló; büszkeség; egy orvos; ok, indíték; együttlét (nemi érintkezés); egy lant; a legfelsőbb Szellem; öröm, gyönyör; egy fegyver; egy drágakő csillogása; egy lant hangja; őrült, részeg.
hā 1. az öröm vagy meglepetés felkiáltása.

Perzsa:
’ḥā’ jó ember; harsány hangú nő (e két jelentés kétséges).
’hā’ neki, -nak -nek, -tól -től, általa; övék; íme, lám, vedd; vedd, adj, támogass. 

Mivel a feliratban az isten nevét rejtő jel is megtalálható, minden bizonnyal egy őt köszöntő szövegről van szó. A kancsó tartalmát az istennek ajánlják fel vagy neki köszönik meg. Tehát a ’ha’ kifejezés ebben az esetben az öröm, a köszönet, a hála egyik megnyilvánulását is jelentheti. Éppen ezért a valószínű olvasat a következő: Hā Uk – ’Hála Uk’

Az ismertetett óbolgár szövegekben, a teremtő jellegzetességeit, megmutatkozását leíró kifejezések, a kísérő jelképek (Napkeresztek) és egy esetben a központi égitestünkre való konkrét utalás alapján vitathatatlan, hogy a feliratokban megemlített Uk isten, a Nap istene, vagy annak legfőbb védelmezője volt. Mindezt két Pliszkában előkerült lelet, a VIII-IX. századira becsült ólompecsét jelképrendszere és a Napot utánzó IX. században készült rozetta rovásszövege is megerősíti. A pecsétlenyomaton az IYI jelkép fölött, pontosan az Y jel villájába ágyazódva, egy Napkereszt látható, amit a rovásfeliratokban is megemlített tűzre s egyben a Nap egyik legjellemzőbb tulajdonságára, a ragyogására is utaló lángnyelvek ölelnek körbe.

Ólompecsét
(Pliszka, VIII-IX. sz.)

A Napot jelképező, bronzból készült hétágú érem előoldalán az Uk összerovás, míg hátoldalán Ivan Tanev Ivanov szerint a bolygóistenek neveit vésték be proto-bolgár nyelven. Ezek a következők: Anisher (Jupiter), Uon (Vénusz), San (Szaturnusz), Te (Mars), Son (Nap), Wash (Hold) és Khe (Merkúr). A Nap nevét (Son) pontosan az IYI név felett lévő ágra vésték, ami arról árulkodik, hogy Uk főisten a korabeli emberek hitében valóban a bolygórendszerünk csillagának az oltalmazója volt.

A pliszka-i rozetta    

Az Uk szó nyelvi párhuzamai

A különböző nyelvekben meglévő, az Uk vagy Uku és az Ekh vagy Ekhe és e nevekhez közelálló hangalakú, de jelentésükben megegyező szavak valamint a mitológiák alapján az isten rendeltetése pontosítható és nemisége is meghatározható, ami többek között a pliszkai Nagy palota egyik kövén lévő „Uk dzsani” mondat fordításának a helyességét is alátámasztja.

Az uráli nyelvekben:
Finn: eukko (régi finn euhko) öregasszony, idős asszony, feleség; anya, nagymama. 
Udmurt: jükǟ, ēkoǝ, jēk, ēkoa asszony.
Magyar: ik, ike, ük nagyanya, dédanya, dédapa; uk, ük, ükőd, mátka nagyanyja (székely szó); ük szép v. nagyanyának anyja. Halotti beszédben (1192-95): ... isemucut ... (isemukut).
Magyar nyelvemlékekben: 1192-95 uc (uk); 1211? Ikeh; 1215 Yku; 1268? Vk; 1395 yk; 1405 wk; 1541 ikeye [ike]; 1560 Ŏkód; 1838 Uk.

Az altáji nyelvekben:
Ótörök: ög anya; eke nővér.
Török: öke, öge nővér.
Közép török: öke nővér.
Ujgur: uka, hükä nővér.
Karahánida: eke nővér.
Csuvas: akka nővér.
Írott mongol: eke anya; okin, ökin lány, lánya.
Közép mongol: eke, äke, ikä̆ anya; okin, oki(n), ugen, ūkin/ukin lány, lánya.
Khalkha: ex anya; oxin lány, lánya.
Burját: exe anya; üxin lány, lánya.
Kalmük: ekǝ anya; okṇ lány, lánya.
Ordos: eke anya; oχin lány, lánya.
Dagur: eg, ehe anya, egči, ekē nővér; oken lány, lánya.
Baoan: oken lány, lánya.
Mogol: ukin lány, lánya.
Evenki: uku-čēn nő; ekīn nővér.
Even: uki nő; ekъn nővér.
Negidál: uxi nő; exe nő, feleség, exīn nővér.
Irodalmi Mandzsu: uki nő, uxen meny.
Közép Japán: oku feleség, hitves.
Tokio: óku-sama, óku-san feleség, hitves.
Kioto: ókù-sàmà feleség, hitves.
Kagoshima: oku-samá feleség, hitves.
Beszélt Mandzsu: xexǝ nő, feleség.
Irodalmi Mandzsu: xexe nő, feleség.
Dzsürcsi: xexe-e nő, feleség.
Ulcsa: ēqte nő, feleség.
Orok: ekte nő, feleség.
Nanaj: ekte nő, feleség.
Orocs: eki nővér.
Udege: exi(n) nő, feleség; nővér.
Szolón: xexe nő, feleség.
Baskír: jengǝ meny.

A dravida nyelvekben:
Tamil: akkā, akkai, akkaṉ, akkāttai, akkāḷ egy idősebb testvér felesége, idős anyai vagy apai unokatestvér, idős nőt jelölő kedveskedő kifejezés. 
Kota: akn nővér vagy női unokatestvér.
Toda: okn, okok nővér vagy női unokatestvér.
Kannada: akka nővér; náluk az idősebb nőt általában akkanak nevezik, a lányokat is így hívják az idősebbek.
Koḍagu: akkë nővér vagy női unokatestvér.
Tulu: akka, akkè nővér.
Telugu: akka nővér.
Kolami: akkābāi nővér.
Gondi: akkā, akkal(i), akkal nővér.
Kuwi: aka/akey fiatal lányokra használt névmás.

A szanszkrit nyelvben: akkā- anya.
Prákrit: akkā-  nővér.

A baszk etimológiai szótárban:
eguzki, iguzki, egúzki, iduzki, iruzki, iuzki, egúzku, Nap.
ekhi, eki, iki, Nap, napraforgó.

Mitológiai párhuzamok

A rábaközi tudók szellemi hagyatékában Ukkó női isten, a Föld anyja. „A nővé meg férfivá manifesztálódott istenség női felét a rábaközi hagyományban UKKÓ, vagy ÜKKÖ, ÜKKÓ formákban leljük meg, s nem csak a pásztor szubkultúrában, hanem azon kívül is, a néphitben. UKKÓ-nak még a 20. század elején is áldozott a rábaközi paraszt és pásztor.[...] UKKÓ neve - 20. századi „sámánok” magyarázata szerint, hivatkozással elődeikre - az „Üg-Kou-An”, vagy „Ük-Küő-An" - „ős-kő-anya", „ős-föld-anya” „kerekedett” formája. Ő a magyar Magna Mater. Egy másik szófejtés szerint a kanca ősi „üg” neve rejlenék UKKÓ istenasszony nevében, aki egykoron totemállat, „Ló-Anya” lehetett?” (Máté)
 A nyelvemlékek bizonysága szerint a Hegyalján a XVI. században még Ukko poharából itták meg az áldomást. „Ukko nyilától nagyon féltek, mert ez a villám volt, amely a gonosz embereket, különösen a hamisan esküvőket sújtja. Innen nyelvünkben is az átokszerű szólásmód: »Verjen meg a tüzes istennyila!«”  (Szilvek)
Rácz András, A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században című tanulmányában felvázolja, hogy miként történhetett ez az ősi, a honfoglaló magyaroknál is bevett szokás, az áldomásivás: „Az 1594-95. évek közt kelt oklevelek alapján, melyeket Hunfalvy Pál tett közzé a Nyelvtudományi Közlemények VI. évfolyamában (327-349. oldal), így kell elképzelnünk a hivatalos áldomásivás elvégzését: A cserét kötött felek meghívottjaikkal megjelentek a községi elöljáróság (főbíró, bírák és esküdtek) előtt „áldomást innia”, és előterjesztették kötésük mibenlétét. A vevő fél megadta áldomását, rendszerint annyi icce bort, ahány forintba ment az alku. Ezután az elöljáróság részvételével elfogyasztották az áldomást, mely közben a felek egyik arra felkért embere - kit egy 1573-as miskolci oklevél boráldónak nevez - felmutatta az ukronpohár-t, azaz a szerződötteket és a szerződést felköszöntötte.”
 Saáry Sándor, A nyíregyházi „Peres halom” honfoglalás kori lovas sírjai című írásában az áldomásivással kapcsolatban a következőket írja: „Az ásatás befejeztével ősi szokás szerint, »magnum áldomás fecerunt«. Ha nem is úgy, mint Anonymus írja: »More poganismo occio equo pinquissimo magnum áldomás Fecerunt.« De amelyről a gazda akkoron még fiatal, ma már nős fia még most is így emlékezik meg : Nagy fonott üvegekben — demionokban — állott a sok bor az egyik talyigán ... Vígan járt körül s gyakran kiürült »Ukkon pohara« (áldomás pohár) Áldomás közben elbeszélgettünk a régi Rabonbánok, Horkázok (Karkházok) és Gyulákról — kik mint őseink főpapjai, előkelőségei a nemzet »áldozó poharával« tartották meg áldomásaikat, melyeken törvényeket hoztak s bűnösöket büntettek meg.”
  Egy, a körtvélyesi szőlő eladása miatt támadt per 1581-ben kelt okiratában a következő tanúvallomást rögzítették:
...Második tanu, Dia Bálint hiti után ezt vallotta; az áldomás ital lött Körtvélest az bírák és polgárok előtt, ott volt mind az két fél, Kelemen Imre és Balázs Miklós, és Kelemen Imre kérésére én mutattam föl az Vrkon pohárt...
Diószegi György Antal szerint ez az ősi magyar szokás a következő jelentéssel bír: „Az Ukkon-pohár felmutatásának jogszokása, valamint az áldomás ősi magyar szertartása lényegében azt fejezi ki, hogy az ünnepek megtartásakor, szerződések megkötésekor, nemzeti sorskérdésekről való döntések alkalmával Istennel együtt ünnepelt, szerződött, esküdött a régi korok magyarja. Ez ősi, keleti gyökerű műveltségi hagyományunkból fakadhatott. Az áldomás valójában egy vallási szertartású áldozati rítus volt, melyben lélektani tekintetben az égi világ iránti tisztelet, főhajtó hódolat jelentette a lényeget.
Az Ukkon-pohár felmutatása világképi értelemben az élet kelyhe fogalmi körhöz kapcsolható, és ekként mintegy az életvízzel azonosítható világszemléletet tükröz. Ezt támaszthatja alá a mezopotámiai szobrok kezében tartott pohár is (a belőle kifolyó víz jelképi volta miatt), hiszen ezek az alkotások művészi megjelenítése rokonítható a Kaukázustól északra fekvő eurázsiai síkságokon felállított kőbálványok kezében tartott pohár jelképi tartalmával.”
 A baszkok hiedelem világában Ekhi a Nap istennője és az emberiség védelmezője. Az ókori baszkok nagymamának is nevezték és napnyugtakor szertartásokat végeztek a tiszteletére. Az etimológusok az ekhi szót a baszk nyelv Nap jelentésű Eguzki szavából eredeztetik. Ennek a kifejezésnek a változatai Eki, Iguzki (Irun), Iuski (Burrunda), Eguzku (Roncal), Ekhi (Xiberoa, Zuberoa/Soule), Iki (Bardos), Ekheerri , Ekheri (Labourd). Ez a nyelvi és hitvilágbeli adat is megerősíti Uk isten és a naprendszerünk központi égiteste közötti kapcsolatot.
  A finn mitológiában a legfőbb isten Ukko, aki az ég istene, de hívják felső istennek, mennyei atyának, felhők urának, levegő királyának és az ég köldökének is. Ukko felesége Akka, a termékenység istennője volt.

Az IYI jelképet hordozó, Magyarországon feltárt leletek

Az alábbi cseréptárgyak közül két darab, több mint ezer évvel korábbi az IYI jelet hordozó bolgár leleteknél. A Tiszavasvári-Csárdapart szkíta kori temető feltárása során előkerült bögre füle alá, fejjel lefelé és a has átelleni oldalára, a kiégetés után karcolták be az IYI jelet. Fehér Bence szerint: „a Szkíta írásos emlék, de valószínűleg nem rovásírás. Az egyetlen, utólagosan készített jel tulajdonjel vagy számjelölés lehet, a tárgy funkciójából adódóan valószínűleg készleten belüli helyzetet jelölő szám (értéke: 1+1=2?). b Szöveget alkotó írás, feloldása nem lehetséges (tulajdonosjelzés?).”

Szkíta bögre, Uk isten névjelével /Kr. e. V–III. sz./
(MNM felvétele)

A fülnél bekarcolt írásjegyek
(180°-al elfordítva)

A feltárt sír leletanyaga alapján ugyancsak a szkíta korból származó agyagedény töredékének külső felületén található meg az IYI jelzés. A jel lehet, hogy nem teljes, a képen csak az Y és a jobboldali I vonás azonosítható.

Agyagedény töredéke az IYI jellel
(Tiszavasvári-Dózsa, MNM felvétele)

Edénytöredék az Uk olvasatú jellel, a IX. századból
(Zalavár-Vársziget)

A Zalaváron feltárt konyhai kerámiák között előfordul olyan díszítési mód is, amikor a hullámkötegek közé három rövid függőleges vonalköteget karcoltak be oly módon, hogy azok az IYI jelképet adják ki. 

III. Béla ezüstdenárja Uk isten jelével 

Magyarázatra szorul, hogy Uk (baszk: Ekhi) isten tisztelete hogyan jutott el a baszkok földjére, hiszen nem csak nyelvük egyedi, hanem a genetikai kutatások szerint, származástanilag is elkülönülnek a környező népektől. [3] Annak ellenére, hogy a genetikailag is kimutatható európai népvándorlások nem vagy csak csekély mértékben érintették a baszkok élőhelyét, mégis figyelemre méltó párhuzam mutatható ki a magyar, a finn, a bolgár és a baszk ősvallás között. A különböző népcsoportok főistenének névazonossága és megegyező rendeltetése azzal magyarázható, a magyar őstörténetben ismert eseményekből kiindulva, hogy egy keletről származó nagyobb létszámú katonai réteg vette át a hatalmat a térségben, akik átadták a hiedelemviláguk egy részét az ott élő őshonosnak mondható népcsoportnak. Ugyanakkor a baszkok által beszélt nyelv, a „hódítók” kis létszáma miatt megőrizte az egyedi ősi formáját.
Az azonban nyilvánvaló, amit a bolgár feliratok tartalma is alátámaszt, hogy a Tiszavasvárin előkerült szkíta bögrén és az edénytöredékeken lévő jelcsoport nem tulajdonjel és nem számjelölés. A jelek hangértékét a különböző írásrendszerek (ősbulgár, ógörög, ciprusi szótagírás) segítségével sikerült meghatározni, melyek alapján az Y betű ’u’ esetleg ’ü’, a II írásjegy pedig ’k’ hangértékkel rendelkezik. Tehát az IYI jelkép a Nap képviselőjének, Uk [4] istennek, a nyelvi egyezések alapján az Öreganyának, írásjegyek összevonásával megalkotott névjele. A névjelnek és vele együtt Uk isten tiszteletének a Kárpát-medencében való megjelenése, a régészeti leletek kora alapján, a Kr.e. V. századra a szkíta korszakra tehető. A Napisten tisztelethez köthető egyik legfontosabb szertartás, az áldomásivás, Ukkó poharának a felmutatása, egészen a XX. század közepéig fennmaradt a magyar népszokásban.

Bikát ábrázoló sziklarajz az IYI jellel [5]
(Közép-Irán, Iszfahán tartomány, Barzgale-szoros)     

Antal Csaba

Jegyzet:
[1] Régi bolgár rovásírás, ami az ókori trák-bolgár népvándorlás útvonalán alakult ki és a többi ókori írással párhuzamosan, fokozatosan fejlődött. 
Turcsaninov számos ilyen típusú feliratot fedezett fel Dél-Ukrajnában, az Észak-Kaukázusban és a Pamír hegységben. Dobrev szerint a rovásírásos feliratok nyelvtana megegyezik a görög betűkkel írt proto-bolgár feliratokéval. Mindkettőt ugyanaz a nép írta, akik egykor az Imeon (Pamír) hegység területén éltek.
[2] Aszparuh. Az ókori Grúziában és a kora középkori Bulgáriában is előforduló közép-iráni férfinév. Egyes elképzelések szerint a név az ’aspa’ ló és ’rauk’ ragyog jelentésű szavakból áll: ’akinek fényes lovai vannak’ jelentéssel. Más kutatók szerint a név az ’aspa’ ló és a ’rah’ lélek szavak összetétele, aminek a jelentése ’akinek ló lelke van’.
[3] A legújabb genetikai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a baszkok genetikai összetétele hasonló ugyan a Nyugat-Európa más népességeihez, de mégis némi eltérést jeleznek. Ezek a különbségek a vaskortól kezdődően az alacsony génáramlásnak tudhatók be, azaz kevesebb keveredés történt a bevándorlókkal.
[4] A magyar nyelvi párhuzamok alapján az Uk volt az eredeti alak.
[5] A bikát, a Napisten egyik megjelenési formájának tartják. A Napisten névjelének és a bika ily módon való együttes ábrázolása, ami egyúttal a főisten és az állat egymáshoz való szoros kötődését is kifejezi, egy ősi csillagászati megfigyelésen alapul. Kr.e. 2100-ban a tavaszi nap-éj egyenlőség idején a Napunk a bika csillagképben, pontosabban az állat képzeletbeli szarvainak az ölelésében helyezkedett el. Kazahsztánban egy sziklába vésett rajzon, a részben emberi alakban ábrázolt Napistent a bika fején állva jelenítették meg.


Irodalom:
Alev Çakmakoğlu Kuru, Anıtkabir’deki Renkli Taş Süslemeler- İkonografik Bir Yaklaşım 2017
David Diringer, Alphabet A Key to The History of Man Kind 1948
Diószegi György Antal, Az Ukkon pohár felmutatásának történelmi és szellemi gyökerei, Honismeret. - 37. (2009) 5.
Ebrahim Karimi, Rock Art of the Howz-Māhy Region in Central Iran 2013
Fehér Bence, A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye 2020
Francis Joseph Steingass, A Comprehensive Persian-English Dictionary 1892
Ivan Dobrev, Тамгата хералдичен знак на прабългарския владетелски род Дуло и тамгата на огузското племе кайъ, ч. 1. Тамгата на прабългарския род Дуло
Ljudmila Donycseva-Petkova, Знаци върху археологически паметници от средновековна България VII-X век 1980
Magyar tájszótár 1838
Máté Imre, Yotengrit 1.
Monier Williams, A Sanskrit-English dictionary 1872
Nagy Gyula, Ukkon pohara, Történelmi tár. - 1. (1878)
Peter Dobrev, Az ősbolgárok feliratai és ábécéje 1995
Rácz András, A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században, Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám) 2001 / 7-8. szám
Robert Lawrence Trask, Etymilogical dictionary of basque, 2008
Servet Somuncuoğlu, Sibirya’dan Anadolu’ya Taştaki Türkler 2008
Saáry Sándor, A nyíregyházi „Peres halom”, Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)
Szabó Dávid, Kisdedszótár 1792
Szilvek Lajos, Magyarország és a kereszténység, Hittudományi Folyóirat 11. 1900
Szőke Béla Miklós, A Karoling-kor a Kárpát-medencében 2014
The Tower of Babel
Thomas Burrow, Emeneau Murray Bamson, A Dravidian etymological dictionary 1984
Új magyar etimológiai szótár